Egy texasi iparmágnás szerette volna rátenni a kezét egy alakuló szoftvercégre, de a fiatal és esetlen Bill Gates úgy döntött, hogy a megfelelő ár alku hiányában keresztbe húzza számításait.

Tapasztalt zenei producerek úgy érezték, hogy a négy bili frizurás liverpooli srácot nem érdemes anyagilag támogatni, ehhez képest a Beatles-ből világőrület lett.

Nézd végig velünk az 5 legostobább üzleti fogást!

Beatles és a show business? Ki van zárva!

„A Beatlesnek nincs jövője a szórakoztató iparban!" - ez volt a Decca Stúdió vezérigazgatójának döntése, amikor 1962-ben Londonban meghallgatta a négy fiatal srácból álló bandát. A zenei kiadó részéről olyan hiba volt ez, melynek köszönhetően elképesztő nyereséget passzolt át a rivális EMI részére. George Martin az EMI producere, miután meghallgatta a próbafelvételeket, azonnal tudta, hogy a Beatles aranyat ér.

1964-ben a Wall Street Journal becslése szerint a Beatles 50 millió lemezt adott el csak az Egyesült Államokban. 1971-ben, amikorra a csapat már feloszlott, Paul McCartney a jogdíjakból több mint 22 millió dolláros összeget tehetett zsebre. A banda sikere azóta is töretlen.

 

Egy texasi iparmágnás kontra Bill Gates

Ross Perot texasi iparmágnás, az Electronic Data Systems alapítója beírta a nevét az 1960-as évek tech titánjai közé. A következő évtizedben a Microsoftra terelődött a figyelme, mivel lehetőséget látott a frissen alakuló szoftver cégben. Perot tárgyalásra invitált egy fiatal és esetlen fiút, akit Bill Gates-nek hívtak.

A tárgyalások az ár alku pontján megszakadtak, így a megegyezés soha nem jött létre. Mára Bill Gates és régóta dédelgetett csemetéje a világ legnagyobb szoftver vállalata lett. Perot-nak azóta is fájhat a feje.

Google 750 ezer dollárért? Nem! Köszönjük.

Emlékszel még az Excite nevű internetes portálra, amelyet 1994-ben az Architext alapított? A 90-es években ez volt az egyik legnagyobb és legelismertebb „dotcom" portál az interneten. Az International Data Group az indulás évében 100 ezer dollárt fizetett különböző online szolgáltatások kialakításáért. A finanszírozás kérdését pedig a Szilícium völgy néhány fontos befektetője oldotta meg, majd az első nyilvános ajánlattétel után 1996-ban George Bell lett az Excite vezérigazgatója.

Ekkoriban a Stanford Egyetem két végzős diákja, Sergey Brin és Larry Page kifejlesztették a BackRub néven induló, majd Google-ra átkeresztelt keresőmotort. A két srác felkereste Bellt, akitől a Google-ért cserébe 1 millió dollárt kértek, de az ajánlatukat visszautasították. Az Excite kockázatkezelőjével folytatott egyeztetés után Bell 750 ezer dollárt ajánlott a Google-ért, amit a két fejlesztője nem fogadott el.

Bizony jól tették, mert a Google ma 180 milliárd dollárt érő vállalkozás, visszautasítását azóta is a valaha látott legostobább üzleti döntések között tartják számon.

 

Drake olaja

1858-ban Edwin Drake alkalmi mozdonyvezetőt a Seneca Olajtársaság felbérelte, hogy kutassa fel a Föld mélyén lapuló kiaknázatlan olajtartalékokat. Drake a vasútvonalak melletti terepszemlék sora után rájött, hogy a sóbányákban használt fúrógépek alkalmasak lehetnek olajfúrásra is, és ezzel a lendülettel az akkor már nyugdíjas vasúti alkalmazottból olajipari munkás lett. A Pennsylvaniai Titusville-ben Drake közröhej tárgya lett, mivel a fúrások sorra eredménytelenül végződtek, az emberek csak „őrült Drake"-ként emlegették. A Seneca Olajtársaság leállította a projekt támogatását, mert ők sem hittek a sikerben.

Nem sokkal ezután Drake kőolajat talált, amelyet az általa kifejlesztett technikának köszönhetett. Az alapkőzetbe rétegenként vascsöveket ültetett, amelyek megakadályozták a részleges omlást és a talajvíz szivárgását. A siker tehát utat tört magának, ám Drake nem rendelkezett túlzottan jó üzleti érzékkel, aminek meg is lett a következménye.

Drake elfelejtette szabadalmaztatni az akkor még egyedülálló olajfúrási technikáját. 1863-ban az olajspekulációk miatt minden pénze elúszott, a gazdagság reményével együtt. Végül szegény öregemberként tengette életét, akinek meghatározó olajipari eljárását folyamatosan másolták.

A világ legmagasabb épülete

2010 elején adták át a világ legmagasabb lakóépületét a Burdzs Dubait, amely rekordok egész sorát döntötte meg: 160 emeletes és 12 ezer férőhelyes. Míg a világ egy része a Pálma-sziget után a legújabb mérnöki csúcsteljesítményként tartja számon, addig a másik része emberi ostobaságot és önhittséget emleget. Mindkét véleményben van valami.

Az építkezések kezdetén a világ legvagyonosabb befektetői nézték végig, ahogy Dubait is elérte a gazdasági válság, a piacok, különösen az építőipar kisebb bukfencekkel ugyan, de erőteljesen hanyatlani kezdett. A környező olajtermelő országok egyre csak halmozták az államadósságot.

Gazdasági válság ide-vagy oda: Dubai elérkezettnek látta az időt, hogy újabb „trófeát" dörgöljön a világ orra alá. Az egetrengető szenzációnak csupán egy hibája van, a 2717 méter magas toronyház funkciója lakóépület, vállalati irodák számára ugyanis túl szűk paraméterekkel rendelkezik. Ami maga után vonja, hogy a forgalmat generáló üzleti keresletnek nincs benne helye, tehát az építkezés költségei azóta sem térültek meg.