Bár a színpadon folyamatosan láthatjuk, a tisztelőit nyilván nagyon izgatja, hogy visszatér-e valamikor a Mátyás király térre.

- Szerettem a Barátok köztben dolgozni. Szakmai szempontból azért volt nagy kihívás, mert a televíziós felvétel egészen másfajta koncentrációt, odafigyelést igényel, és másfajta megoldásokat kíván, mint egy színházi próbafolyamat. A forgatás komoly, megfeszített munka, ennek dacára az átállások idejében, a szünetekben és minden olyan alkalommal, amikor nem álltam a kamera előtt, a kollégáimmal remekül szórakoztam. Nagyon szerettem azt a munkát és a társaságot, és úgy érzem, a stáb is szeretett engem. Jó szívvel gondolok vissza a sorozatra, és remélem, fogok tudni róla még jelen időben is beszélni.

Hullan Zsuzsa/ Fotó: Szabó Adél

Közel húsz éve tagja a jelenlegi társulatának. Ezek szerint hűséges típus.

- Szeretem az épületet, jól érzem magam a társulatban. Ezer szállal kötődöm a Vígszínházhoz. Annak idején – főiskolásként – itt töltöttem a szakmai gyakorlatomat: mámorító érzés volt egy színpadon állni azokkal a színészóriásokkal, akiket a gyerekkorom ideáljaiként tiszteltem. Ezek az emberek most a kollégáim, és akik már nincsenek közöttünk, azoknak a szellemisége is jelen van a falak között. Nap mint nap az ő lábnyomaikba lépek.

Nyilván nem véletlen, hogy első könyve ehhez a teátrumhoz kapcsolódik. Örömmel olvastam, hogy interjúkötetet készít.

- Inkább úgy mondanám, hogy beszélgetéskönyvet, amelyben kollégáim beszélnek magukról. Szeretem hallgatni őket, és nekem másképp mesélnek, mint egy újságírónak. Az inspirációt a könyv megírásához az adta, hogy spontán beszélgetéseink során rendkívül érdekes, sokszor megdöbbentő dolgok kerültek felszínre, és azt gondoltam, nem szabad, hogy mindez feledésbe merüljön. Így aztán megírom. Víg-Színházon-Belül lesz a címe.

Akkor ez a kötet afféle kordokumentumnak is tekinthető.

- Abszolút, ráadásul mire elkészülök a szöveggel, addigra egy egészen rendkívüli gyűjteményem lesz különleges fotókból. Nagyon nagy fába vágtam a fejszét, rengeteg időt és energiát igényel, de örülök, hogy belekezdtem, mert izgalmas, és nekem is nagyon sokat ad.

Ha lúd, legyen kövér alapon, ezzel párhuzamosan egy másik könyvet is ír. Méghozzá a híres zarándokúton, az El Camino-n tavaly nyáron szerzett élményeiről...

- Azért írom meg, mert szeretném még egyszer megélni, csak egész más módon. Fel kell dolgoznom mindazt, ami a nyáron velem történt. Másrészt nagyon sokat kérdeztek, kérdeznek az útról, de 49 nap történetét nem lehet úgy elmesélni, hogy tíz percben élménybeszámolót tartok, ráadásul van egy olyan rétege, amiről nehéz beszélgetni. De ha valaki az egészet végigolvassa, akkor magáról az Útról is megtud egy csomó mindent, és rólam is.

Hullan Zsuzsa El Caminós fotógalériájáért kattints a képre!

A családja mit szólt a merész vállalkozásához?

- A szeretteim egy emberként támogattak. Azt hiszem nagyon pontosan érezték, hogy mennyire fontos nekem ez az Út. Nem mondom, hogy könnyű volt nekik, bizonyára megszenvedték a közel két hónapos távollétemet, de le a kalappal előttük.

Őszintén szólva Ön előtt is le a kalappal! Kevés kétgyermekes édesanya vág neki egyedül egy több száz kilométeres zarándokútnak.

- Ezt már jó néhányan megjegyezték (nevet). Tudja, utólag én is azt mondom, tényleg nem semmi, hogy ezt végigcsináltam. Hálás vagyok a sorsnak, amiért sikerült úgy végigjárnom, hogy azt mondhatom, az a 49 nap tökéletes volt. Nem betegedtem meg, nem kellett feladnom, minden jól alakult. Az Út egyébként nem véletlenül tartott éppen 49 napig. Azzal a szándékkal vágtam neki, hogy minden évemért szeretnék egy napot eltölteni a Caminón.... Egy ilyen zarándokútnak vannak fájdalmai, kínjai, keservei is, de azokon túlteszi magát az ember, és egy kis pihenés után alig várja, hogy mehessen tovább.

Túl azon, hogy megtett több mint 900 kilométert, végigfotózta az utat.

- Igen. Elsősorban arra törekedtem, hogy megéljem a dolgokat, amik történnek velem, hatnak rám. A képek készítésekor is ezt tartottam szem előtt.

A fényképezés régi szenvedélye?

- Nagyon régi. Hihetetlenül izgat a képek világa, a pillanat megragadása. Egyszer majd szeretnék komolyan foglalkozni a fotózással.

Zsuzsa útjáról itt találsz még több fotót!