Az ember társas lény. Talán közhelyes kifejezés, de igaz. Valaki egy percig sem tud társ nélkül élni, míg mások évekig is egyedül vannak, de az utóbbiak sem tagadják: várnak, vágynak valakire. A nagy Ő megtalálása nehezebb és fáradságosabb feladat, mint gondolnánk. Előfordulhat, hogy a barátaitok mutatnak be titeket egymásnak, vagy az egyetemi csoporttársunkban találtuk meg az igazit, de mi van azokkal az egyedülállókkal, akiket elkerül a spontán ismerkedés lehetősége, vagy azokkal, akiknek nincs idejük, lehetőségük baráti összejövetelekre járni?

Aki csak válogat

Gábor (39) másfél éve tette fel először az adatait az egyik online társkeresőre. Azóta szép számmal jelentkeztek érdeklődők, pedig a férfi őszintén leírta, hogy már kétszer elvált és nem tudja, ismét nősülne-e. Amikor a negyedik nőnek is kosarat adott, azt mondta, nehéz ügy ez a párkeresés. Nem azért, mert nincs elég vállalkozó jelölt, hanem mert tudja, mindig lesznek újabbak és a lehetőségeket ki kell használni. Gábor egy örök körforgásba került a társkereső folytonosan váltakozó kínálatának köszönhetően. Már-már húspiacként tekint a rengeteg nőre, az adatokra, a képekre.
Bár egyik-másik jelölt már elnyerte tetszését, újból felfedez valakit a sorok között, aki még jobban megfelelne a vágyainak, elképzelésének.

Először nem

Zsuzsi (3O) alig három éve ismerkedett meg Mátéval (33), a számítógép előtt. Mindketten csatlakoztak egy társkereső portálhoz.
Két fontos dolgot már egészen biztosan köszönhetek az internetes társkeresőknek. Az egyik, hogy megtaláltam önmagam; a másik, hogy itt talált meg a férjem - meséli boldogan a lány.
Ahogy az ember kiseik az iskolapadból, és beesik a munka világába, rohamosan szűkülni kezdenek az ismerkedési lehetőségei. Megszűnnek a korábbi kapcsolatok, felbomlanak a társaságok, és ha mindennek tetejébe napi 8-10 órára magába zár egy iroda, kevés időd marad találkozni bárkivel is a hétköznapokban. Ha azonban nem akarod teljesen feladni, előbb-utóbb regisztrálsz egy társkereső portálon. Így tettem én is. Azt hiszem, korábban valamiért komolytalanabbnak véltem az ismerkedés eme fajtáját. Aztán jött az első komolyabb levélváltás egy fiúval, és elég gyorsan a vége is. Majd a következő, és az utáni. Ha jól belegondolok, mindenki, akivel beszéltem, hozzátett az életemhez - és ez talán viszont is így történt. Már önmagában ezért is megérte volna. Máté az újonnan regisztráltak között azonnal késztetést érzett, hogy megszólítson. Fotót nem tett fel magáról, mégis hamar egymásra találtunk. Mintha önmagunk által írt leveleket olvastunk volna a másiktól. Ismerősek voltak a szavak, a mondatszerkezetek, a stílus. Hazaérve lázban égtünk, a zár kattanásával szinkronban kapcsolódott a számítógép bekapcsoló gombja. Aztán hosszú idő elteltével egyszer csak kaptam egy fényképet.

Miért a külső szól bele?

Ott az a sok levél, a sok szimpatikus írás - és a fotót nézve megváltozott minden. Jött a búcsúzás, pedig még nem is találkoztunk. Hetekkel később egy gyönyörű helyen kirándultam a barátnőimmel és hazatérve valamiért úgy éreztem, meg kell osztanom az élményeket valakivel, aki ugyanúgy érti mint én. Csak éppen senki ilyet nem találtam a környezetemben. Persze billentyűzetet ragadtam, és írtam. Megint neki. Ha jól emlékszem, inkább baráti hangvétellel. Végül majd hat hónap levelezés telt el addig, amíg találkoztunk. Volt, hogy 4-5 órákat beszélgettünk msn-en, fél év alatt nagyon sok mindent megtudtunk egymásról. Olyan volt ez, mintha egyfajta kiküldetésben lenne az ember egyik fele egy távoli országban. Még ha csak írásban is, de mintha együtt éltük volna napjainkat. Később persze egyre többször került szóba, hogy lassan találkoznunk kellene. Egy verőfényes októberi napon aztán ő jött el hozzám. Hihetetlen nyugalom szállt meg, ahogy rá vártam a parkban. Úgy öleltük meg egymást, mintha ezer éve jönne így haza. Mondanom sem kell, hogy a fotóra nem is hasonlított. Ma már mindketten úgy gondoljuk, hogy nyilván ennyit kellett várnunk a találkozásig, hogy szép folytatása legyen. A következő év nyaráig kiadásokkal, fáradsággal nem törődve ingáztunk a közöttünk lévő 60 kilométeren.

Másfél év múlva házasság

Végül úgy határoztunk, hogy júniusban az iskolai tanév végeztével hozzámköltözik. Időközben már tervezgettük az esküvőt is, és augusztusban örök hűséget fogadtunk egymásnak. Az eltelt másfél évben számtalan közös ötletünk és elképzelésünk született életünkkel kapcsolatosan, melyek megvalósítása jó úton halad. Közben pedig építgetjük majdani családi vállalkozásunk és megélhetésünk alapjait is.

A fiatal pár példája is bizonyítja, látatlanban is kialakulhat kötődés és vonzalom: nem szabad félni a társkereső irodák és online szolgálatatások ridegnek tűnő világától, mert valójában nem feltétlenül az. Ahogy egy házibulin vagy egy kiránduláson, ugyanúgy a monitoron is megatlálhatjuk a nagy őt.