1. fejezet


Ezen a partszakaszon különösen félelmetes az éjszaka. A tenger éjsötét, mormog, majd ijesztően nagyot csattan a sziklákon. Hiába a csillagos ég, a lakatlan részen a legbátrabbak gyomra is összeszorul, pulzusuk felgyorsul, és igyekeznek minél előbb visszatérni az emberek közé. Zachary Moore volt talán az egyetlen, aki nyugodtan sétált a Black öbölben, de ő ezen a szigeten született, itt nőtt fel, az összes sötét zugot, minden rémisztő zajt ismert. De még a köveket, bukkanókat is, így még enyhén ittas állapotban is tempósan haladt. A rengeteg vodka hígítást kívánt, a szája kiszáradt, ezért a nyelve hegyét harapdálta, és a citromra gondolt. Vodkával, persze! Az öböl felénél járhatott, mikor a jelentős alkoholos befolyásoltság ellenére is megérezte, hogy valami más, mint egyébként. Derűsen odébb lépett a keskeny ösvényről, egy citrusnak támaszkodott, és bárgyún vigyorogva várt. Meregette a szemét egy ideig, majd inkább behunyta, úgysem látott semmit. Csukott szemmel viszont szédült. De Zac Moore nem hiába koptatta az élet iskolájának számtalan padját: hozott egy gyors, frappáns döntést, és becsukta az egyik szemét. Így nem szédült, és újból kerek volt a világ. Akkor megérezte az illatot. Citrus és gyöngyvirág keverékét, vagy inkább... igen, a jázminét! Egyszerű, finom parfümillat. „Ez egy nő!" – vonta le éles elmével a következtetést. Akkorra már hallotta a nő lépteit, ahogy testével megsusogtatta a leveleket, de még a lélegzését is. Sietett, amennyire a sötét engedte, szaporán lélegzett. Talán nem is a gyors tempó, inkább a félelem volt az oka, hogy kapkodta a levegőt. Éppen Zac előtt torpant meg egy pillanatra. Mintha hallgatózna. Valaki elől menekül? Zac arcán széles vigyor jelent meg. Mégsem olyan unalmas ez az éjszaka!

Aztán meghallotta egy férfi hangját.

– Mary! Állj meg, még lezuhansz a szikláról! Várj meg! Megoldjuk valahogy, nem lesz baj! Jó, értem én, hogy a baj már megvan, de együtt megoldjuk. Hol vagy?

Zac felismerte Jared Curtis hangját, de arról fogalma sem volt, hogy ki az a Mary. „Milyen unalmas név!" – gondolta, amikor a lány feléje lépett. Talán szusszanni akart, és kitérni Jared útjából. Mary Zac mellkasának ütközött, megérezte az alkohol szagát, és felsikoltott. A férfi boszorkányos ügyességgel fogta be a száját. Mary megdermedt, majd összecsuklott. Jared léptei elhalkultak, így Zac a vállára dobta az ájult testet, és ruganyos léptekkel indult tovább, hiszen Mary nem bizonyult túl nehéznek. Tévedhetetlenül haladt a szálloda hajnalig nyitva tartó bárja felé. Amint meglátta a tengerparton, a pálmafák alatt vörös-arany fényben úszó bárt, újból rátört az alkohol utáni csillapíthatatlan vágy. Csak néhány öles lépés a fehér homokban, majd az első napozóágyra ledobta a nőt, s ügyet sem vetve rá, továbbment. Bill, a pultos már pakolt, Zac-nek nem maradt ideje vacakolni.

– Hé! Két dupla vodkát és két korsó sört! – kiáltott.

– Máris, főnök! – vigyorgott Bill, és letörölte a pultot. Kigyúrt, hatalmas testén feszült a fehér ing, tar fején verítékcseppek csillogtak. – Még nem is pirkad, korán haza evett a fene!

Az első pohár vodkát Zac egy húzásra leküldte a torkán, nagyot sóhajtott, és a sörös korsó után nyúlt.

– Unalmas volt a buli – vonta meg a vállát, miközben napszítta, szőkésbarna haját hátra simította. Mivel a tincs újból napbarnította arcába hullott, a füle mögé kanyarította.

– Ó, nem voltak jó csajok? – vigyorgott rendületlenül Bill, hófehér fogsora világított a fekete arcából. – Hazautaztak az ukrán ikerlányok? Vagy elfogyott a pia? Az lehetetlen.

– Nem volt kedvem az ikrekhez, ráadásul holnap szörfversenyem lesz. És komolyan untam az egészet.

– Öregszel, főnök! És ki az a lány, akit a hátadon hoztál?

– Fogalmam sincs – legyintett Zac, és hátra sem nézett. – A szirten mászkált, az öbölnél. Jared rohangászott utána, előle futhatott. Nekem jött a sötétben, megijedt, elájult. Nem akartam otthagyni, még leesne a szikláról, és ott a baj.

– A baj már itt van! – intett a fejével Zac háta mögé Bill. Jared futott a parton a bár felé. – Elég zaklatottnak tűnik a fickó...

– Az előbb a lánynak valami problémáról karattyolt, amit együtt majd megoldanak. Nyilván teherbe ejtette a hölgyet.

– Dr. Jared Curtis? A tisztesség bajnoka? Na, arra befizetek!

Időközben Jared a bárhoz ért, és észrevette a napozóágyon heverő Maryt. Letérdelt mellé a homokba, és az arcát paskolta.

– Mary, jól vagy?

A lány kinyitotta a szemét, és Jaredre mosolygott.

– Jól vagyok. Miért kiabálsz?

– Hogy kerülsz ide? Elaludtál?

Mary körülnézett, és szemrebbenés nélkül válaszolt.

– Megszomjaztam, ezért lesétáltam ide. De olyan lenyűgözően gyönyörű az ég, a rengeteg csillag, hogy lefeküdtem erre a napozóágyra, és csak bámultam felfelé... Gondolom, elaludtam. Nem tudom, miért aggódsz. Nem történt semmi különös.

Jared gyanakodva vizslatta a lányt, Bill továbbra is vigyorgott, Zac hátra sem nézett, ült a bárszéken, a pultra könyökölt és ivott.

– Egészen helyes ez a kislány – nyújtogatta a nyakát a csapos. – Téged nem érdekel?

– Nem – és Zac-et valóban nem érdekelte, a fejét sem fordította arra, amerre Mary és dr. Jared Curtis távozott. – Mióta lett doktor Jared?

Mióta doktorált Párizsban, a Sorbonne-on. Azóta.

– De hát itt pincérkedik!

– Ja, nyaranta. Megkeresi a tandíjra valót. Sehol a földön nem fizetnek olyan jól, mint ti az apáddal itt a szigeten. Abból, amit itt keres három hónap alatt, megél Párizsban. Nem csoda, hogy még takarítónőnek is csak kihalálos alapon lehet ide bekerülni. Nem is értem, mit keres itt ez a Mary?!

– Nyilván vendég. Nehogy kirúgjam Jaredet, mert rámászott. Kerülni kell e botrányt!

Bill felnevetett.

– Persze, vagy veled hetyeg, vagy senkivel! Egyébként ez a Mary nem vendég, apád dolgozni vette fel. Jared istápolja, magától jelentkezett, hogy betanítsa.

– Akkor apám akarja ágyba vinni?

– Te, Zac, másra nem tudsz gondolni?! Apád felhívott, a piros telefonon...! – Bill suttogósra fogta, és Zac is felnézett a poharából. – Azt mondta, úgy vigyázzak erre a Maryre, mintha a saját lányom lenne. És Jared fogja felügyelni, mert ő is a Sorbonne-on tanul, ismerik egymást. A kislány is orvos lesz, csak később. Pár év múlva.

– A piros telefonon? Évek óta nem használta. Hát, valaki az ágyába akarja vinni ezt a Maryt, az már biztos. Más megoldás nincs.

Bill kacagása újból betöltötte a partot.

– Nos, annyira azért nem jó nő! Nem topmodell, nem szépségkirálynő, nem playmate, amihez szokva vagytok. Valami más lehet a háttérben. Mindegy is, itt előbb-utóbb minden kiderül. De főnök, én bezárok. Lassan öt óra, és tízkor nyitok.

– Menj, öregem! De ne sajnáltasd magad, majd alszol délután. És hagyj itt még egy italt, jó?

Bill csóválta a fejét, de kitöltötte a vodkát, ezúttal tonikkal hígítva, majd kijött a pultból.

– Viszlát, főnök! – Azzal elindult a sziget belseje felé. Mary és Jared lábnyomai még látszódtak a homokban.

Zac fogta a poharait, és a legtávolabbi napágyhoz vitte azokat. Lepakolta a széles, pohártartós karfára, kinyitotta a méretes, pálmalevelekre hajazó napernyőt, és ledobta magát a puha párnákra. Az óceán szelíden morajlott, lágy, langyos szél fújt. Zac megcsörgette a jégkockákat a pohárban, és elégedetten elvigyorodott. Élvezte az egyedüllétet, a csendet és azt, hogy most semmivel sem kell törődnie, semmire sem kell gondolnia... Amint kiürítette a poharat, elaludt.


A Blikk Nők Romantika legújabb füzete már kapható az újságárusoknál! Ára: 395 Ft.