A világ női szemmel

Kedves Margit! Az Ön problémája nagyon összetett, szinte az egész teste jelez, segítségért kiált. Sorait olvasva úgy gondolom, nagyon sok mindent fojtott magába a hosszú évek alatt, talán olyasmit is, amit nem kellett volna. Kineziológussal nem fog tudni dolgozni, amíg pszichiátrián van és gyógyszert szed, de pszichológus segítségét igénybe veheti. Jót tenne, ha segítséggel át tudná magát "rágni" a múltján, leszűrni belőle a tapasztalatokat és ezeket beépítve gazdagítani jövőjét. Most nagyon sötét szemüvegen keresztül látja az életét, de talán egy "szemüvegcsere" más érzéseket hozhatna magával. Ehhez mindenképpen hivatásos segítőre lesz szüksége! Mielőbbi gyógyulást kívánok, szeretettel: Kriszti

Kedves Tündérke!
A fogamzási nehézségek hátterében nagyon sok minden állhat, de elsődlegesen fontos az önnek, saját édesanyjához fűződő mély érzelmeinek feltárása és rendezése. Meghúzódhatnak a háttérben még különböző félelmek, (egzisztenciális, testkép, szülés, megfelelés, szexualitás, párkapcsolat stb...), amiket kineziológus segítségével fel lehet tárni és oldani. Sokszor szembe kell nézni az esetleges lombik vagy örökbefogadás lehetőségével is, ha mindenképpen gyermeket szeretne nevelni. A legfőbb cél, hogy önben az elfogadás és belső béke érzése megszülessen, akármelyik megoldást is fogják választani.
Szeretettel: Kriszti

Kedves Hóvirág! Nem dönthetek senki helyett, ez mindenkinek a saját felelőssége. Levelét olvasva azonban úgy látom a döntés már megszületett Önben azzal, hogy elköltözött. 10 év hosszú idő. Ha csak a gyerek miatt menne vissza, a fia önmagát hibáztatná az édesanyja boldogtalansága miatt, ez a bűntudat érzés pedig hosszú távon tönkre is tehetné az ő párkapcsolatait is. Az, ahogyan Ön ezt a helyzetet kezeli, intézi, példaként áll a fia előtt, hogy hasonló helyzetbe kerülve, hogyan oldható meg egy probléma. Ha Ön félelemből nem lép, megalkuszik, akkor ezt a mintát adja tovább hasonló szorult helyzetek megoldására a gyerekének is. Ön továbblépett. Ha a fia Önnel szeretne menni, meg fogják találni rá a megoldást, ebben biztos vagyok. Az emberben hihetetlenül sok erő van, főként egy ilyen nehéz helyzetben. Talán ideje újra megtapasztalnia.
Szeretettel: Kriszti

Kedves Asszonyom! A lánya 28 évesen felnőtt nő, akinek joga van úgy élnie az életét, ahogyan jónak látja, ám az ezzel járó felelősség is őt terheli. Megértem Önt, hogy mint anyát bántja ez a helyzet. Nem tudjuk miért nem akar dolgozni, félelmek szorongatják-e vagy más oka van. Ha ez neki problémát okoz, javaslom forduljon kineziológushoz. Ön azonban helyette nem tudja megoldani a helyzetet. Nem tudom együtt élnek-e még vagy már nem, de ebben a korban azt a rigót, amelyik életerős és képes repülni, a bölcs rigó mama már fenéken billenti a fészekből és ő maga is a saját életét éli tovább.
Szeretettel: Kriszti

Kedves Baba!
Az esténkénti heves szívdobogás a pánikszerű tünetek egyike is lehet. Amennyiben csak erről van szó, az mély, belső szorongásról árulkodik. Sok félelme lehet, amikkel talán nem is mert még szembesülni, ezért így szorongatják. Nem tudom mióta él egyedül, hogyan végződött a kapcsolata, sikerült-e már "meggyászolnia" és feldolgoznia vagy még mindig fáj? Az, hogy ennyire fél a "szerettei", így a cica elvesztésétől is, számomra sejtetni engedi, hogy feldolgozatlan, fájó veszteségek vannak ön mögött. Ebben a korban érdemes mindenképpen elkezdeni kicsit szembenézni önmagunkkal, a múltunkkal, a jelenünkkel és a jövőnkkel. Az önismereti utazást sosem késő elkezdeni. Ebben segíthetik könyvek és egy hivatásos segítő, akár kineziológus is. Már egy beszélgetés is sok mindent megvilágíthat és feloldhat önben. Ne féljen segítséget kérni, nincsen egyedül az ilyen jellegű gondokkal, de kár lenne egész életében a hátán cipelnie őket.
Szeretettel: Kriszti