A világ női szemmel

Kedves Zsóka!

NAgyon világosan megfogalmazta a céljait: család, gyerek. Úgy tűnik, ez a fiatalember nem erre vágyik. Nem hiszek abban, hogy bárki megváltozik a másik erős ráhatására. A változásnak belülről kell fakadnia. Tehát arra ne számítson, hogy addig gyötri Zsoltot, míg az beadja a derekát. Ha így is történik, abban nem lesz sok öröme. Az ön által felsorolt "vádak" is azt sugallják nekem, hogy a fitalember nem tiszteli az ön idejét, és ódzkodik az elköteleződéstől. Tudom, hogy nem könnyű otthagyni egy rosszul működő kapcsolatot... Bölcs döntést kívánok!

Kedves Bea!
Azt hallom a soraiból, hogy meglehetősen kétségbe van esve. Nehéz tanácsot adni ilyen esetben. Azt tudom csak javasolni, hogy próbáljon meg minden lehetséges dolgot, adja be minden lehetséges helyre az önéletrajzát, keressen hirdetéseket, beszéljen a munkakeresésről minden ismerősének, keressen fel fejvadász céget. Sajnos a munkakeresés a legritkább esetben megy máról holnapra. ÉS mindeközben még a lelkére is ügyeljen, hogy ne essen kétségbe, ne érezze haszontalannak magát. Sok sikert kívánok!

Kedves Hóvirág!

Ahhoz, hogy pályaválasztás előtt álló vagy krízishelyzetben levő fiatalokkal foglalkozzál komoly önismereti munka kell (egyéni és/vagy csoportterápia, hogy ráláss a saját működésmódodra, illetve hogy tisztában legyél azzal, miért is akarsz segíteni)valamint elméleti tudás is kell. És ez a munka nem olyan, hogy itt valaha is abbahagyhatod a tanulást: a magad fejlesztése életre szóló projekt. Tehát azt gondolom, hogy nem, nem elég egy OKJ-s képzés. 29 évesen még belevághatsz egy levelező pszichológia vagy mentálhigiéné szakba. Ez utóbbi csak két éves, és ezzel már lehet segítőként működni.

Üdvözlettel: Vali

Kedves Kicsi!

Sajnos csak nagyon keveset árultál el magadról. Ha azonban felmerül benned a gyanú, hogy bármilyen szinten függő vagy, akkor érdemes lenne felkeresned egy pszichológust vagy a Névtelen Társfüggők közösségét. Ezen a honlapon találhatsz róluk infókat, és legalább egy látogatást megér a dolog. http://www.tarsfuggok.hu/
A cikkben leírtak erős általánosítások, nincs két egyforma "eset". Lehet, hogy bizonyos dolgokban találva érzed magad, mások nem vonatkoznak rád. De ha nem érzed jól magad a bőrödben, ha túl sok a megaláztatás - ahogy írod - akkor keress segítő szakembert, mert a problémák maguktól nem jönnek rendbe.
Nagyon szurkolok neked!
Szeretettel: Jánosi Vali

Kedves Gabi!

Ez valóban patthelyzet. Ha tényleg nincs lehetőséged másik munkát keresni, akkor a benti helyzetedet lehetne átalakítani. Vagy úgy, hogy elkezded tanulni, hogyan állhatsz a sarkadra, és utasítod vissza az embertelen bánásmódot, vagy úgy, hogy ha a helyzeten nem tudsz változtatni, akkor a belső hozzáállásodat alakítod át. Mindenképpen jogod van visszautasítani halkan, ámde határozottan a durva megjegyzéseket, elmondani, hogy mit érzel ezzel kapcsolatban, és megfogalmazhatod az igényedet a tiszteletre. Tudom, hogy ez nem könnyű, de megtanulható. Ha tisztelettel, ám bátran képviseled a saját érzéseidet, igényeidet, az gyakran önmagában tiszteletet kelt. HA ezt nem fogadja be a főnököd, akkor a hozzáállásodat alakíthatod át. Lehet, hogy egy zsarnok van fölötted, te azért megpróbálhatod jól érezni magadat. Egy szituációs játékot játszottam nemrégen, ahol az volt a feladat, hogy egyikünk felállt egy székre, és vádlón, ujjal mutatott a másikra. A másiknak valamit kezdeni kellett a helyzettel. A párom egyszerűen hanyatt feküdt a szék előtt, és szemmel láthatóan jól érezte magát, miközben én egyre hülyébbnek éreztem magam, hogy állok a széken, és ujjal mutogatok valakire, aki nagyon jól van. Számomra a szituáció azt jelezte, hogy lehet zsarnokságban is megőrizni a belső szabadságot, és jól érezni magunkat. Persze lehet, hogy ennek megtanulása hosszabb munka.
Ha szeretnél bővebben beszélgetni a témáról, vagy további kérdéseid vannak, szívesen válaszolok.
Szeretettel: Vali