A világ női szemmel

Jó lenne tudni, hogy az óvónők (esetleg a logopédus, ha látta) mit tanácsoltak?! Óvodai kereteken belül van-e lehetőség az egyéni fejlesztésre?
Leveléből sajnos nem derül ki, hogy Gerda, a testvére mennyire kommunikativ a felnőttekkel, ill. egymás között hogyan "beszélgetnek" az ikrek. Olykor előfordul az ikrek között egy sajátos, belső nyelv, lehet ez is gát, mely csak a kisfiúnál érvényesül. Ha még nem történt meg, mindenképpen javasolom, hogy a logopédust mihamarabb keressék fel! Ő szakszerűen fog foglalkozni a kisfiúval, illetve elmondja, hogy az adott esetben milyen játékokkal, gyakorlatokkal tudják őt otthon fejleszteni. Amit addig is javasolnék: mivel a kisfiú kedveli az állathangokat, készítsenek közösen állatos képeskönyvet: lehet benne cica, kutya, malac stb. Játsszák azt, hogy a kisfia utánozza valamelyiknek a hangját, ön pedig "megkeresi", és kimondja a nevét. Próbálja meg elérni, hogy fordítva is működjön a dolog, vagyis néhány kör után a gyerek nevezze meg az állatokat. A másik dolog, amit kipróbálhat: ne ugorjon rögtön, ha kisfia pl. a bögrére mutat, kérdezze meg, hogy mit szeretne, mit töltsenek a bögrébe. Próbálja meg úgy feltenni a kérdéseket, hogy a gyerek "kénytelen" legyen válaszolni, ne legyen elég a mutogatás. Inspiráló lehet számára, ha azt tapasztalja, hogy szavak nélkül nem értik meg pontosan.
Köszönöm a bizalmát, örülnék, ha megírná, hogy tapasztalt-e változást!
Szeretettel üdvözlöm:
Ákossy Eszter

Kedves Levélíró!

Abból indulok ki, hogy már konzultáltatok ezügyben a gyermekorvossal, és ő semmiféle problémát nem talált. (Ha ezt még nem tettétek, feltétlenül keressétek fel!)
A beszédfejlődés bonyolult folyamat, jelentős különbségeket tapasztalhatunk az egyéni fejlődésben. Vannak gyerekek, akik csak 3-4 éves koruk táján kezdenek el szavakkal kommunkálni, ám igen rövid idő alatt "behozzák a lemaradásukat". Ösztönző lehet a kisgyermek számára, ha bekerül egy gyerekközösségbe (óvodába. A társak "húzó ereje", vagyis az, hogy ő is be tudjon kapcsolódni a játékba, megértsék őt a társai, gyakran ösztönzik beszédre az addig csak mutogatással, hangokkal kommunikáló gyereket.
Csak abban az esetben javaslom, hogy keressetek fel egy logopédus szakembert, ha kislányotok még 3 éves korában sem kezd el beszélni. Ha ő sem találna szervi, hangképzést gátló okot, a Korai Fejlesztő Központot javasolom (Budapesten például a XIV. ker Csantavér köz 9-11. szám alatt). Köszönöm a bizalmadat, szeretettel üdvözöllek: :Ákossy Eszter

Kedves Levélíró!

Szerencsés az a kisgyerek, aki észrevétlenül, játékosan, természetes módon tanulhat meg az anyanyelvén kívül egy másikat is. Anna két éve jár egy gyerekközösségbe. Az óvónő már változott, szerintem ilyen helyzetben pláne nem lenne szerencsés megfosztani őt az utolsó közös évre csoporttársaitól, barátaitól. Jó lenne tudni, hogy Anna milyen szintre jutott a két év alatt a szerb nyelv elsajátításával. Azt gondolom, hogy ha szerb anyanyelvű új óvónője olyan óvodapedagógus, aki kitűnő munkát végez az iskolaelőkészítés terén, az iskolaérettséget elősegitő számos "nyelvfüggetlen" készség elsajátitását megoldja. Ha Annát otthon is "felvértezik" a magyar tannyelvű iskolára, szerintem semmi gondja nem lesz azzal, hogy anyanyelvén kezdi az iskolát, hiszen tanitónője tudni fog az "előzményekről", várhatóan segiteni fogja az esetleges hiánypótlásban.
Mégis, azt tanácsolom, keresse fel a leendő tanitónőt /ill. a magyar iskolát/, kérjen ezügyben tőlük is tanácsot, segitséget a végleges döntéshez. Köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával, szeretettel üdvözlöm:
Ákossy Eszter

Kedves Mária!
Igen, akár a korával is összefüggésben lehet, bár a dackorszak általában három éves kor táján lezárul. A kistestvér "érkezésének" is - legalábbis eleinte - lehetnek negatív hatásai. Kisfiad elbizonytalanodhatott, hiszen az eddigi családi viszonyok nagyon megváltoztak körülötte, érezheti úgy, hogy veszélyben van az a biztonságos "szeretetcsomag", ami idáig neki járt, amit eddig csak ő kapott apától, anyától.Fontos, hogy továbbra is rendszeresen jusson idő a közös játékra, és legyen a nap során egy-két olyan óra, amikor ő van a középpontban (mozi, kiállítás, állatkerti séta, focizás, bábozás stb.) Két éves kor után a gyerekek egyre öntudatosabban próbálják érvényesíteni az akaratukat, és nehezen viselik, ha eközben akadályokba ütköznek. Ez a vívódás hisztivé általában olyankor fajul, ha azt érzékelik, hogy a tiltás végérvényességet jelent. Vegyünk egy példát: anya szoptatja a babát, apa nincs otthon. Peti odamegy anyához, hogy játsszon vele. Anya: "Nem látod, hogy épp szoptatom Lilikét? Majd később. Jó?" Peti rángatni kezdi anya ruháját: "De most gyere!" Anya: "Ha így viselkedsz, később sem játszom veled!" Peti toporzékolni kezd: "Azt akarom, hogy add oda Lilit a szomszéd néninek!"... Gondolhatjuk, hogy mi a folytatás, anya egyre idegesebb lesz, Peti esetleg toporzékol, Lili sír. Milyen válaszok terelhetik más vágányra ezt a "hisztivonatot"? Anya: "Tudom, hogy nagyon szeretnél játszani. Lilit megszoptatom, aztán, ha idetolod a babakocsiját, kitesszük egy kicsit a teraszra aludni. Addig amig alszik, kettesben felépítjük az indiántábort, amit tegnap apa hozott. Mit szólsz? Lili lesz a kincsesládánk, amit megvédünk az ellenségtől. Rendben? Gyere, ülj ide közel, mesélek Neked arról, hogy te miket csináltál kisbaba korodban... " Ötletek adásával, új, izgalmas lehetőségek felvillantásával, teendők adásával elterelhetjük a gyerek figyelmét a korábbi kudarcos helyzetről, így már könnyebben ki tudja várni a köztes időt. Van persze olyan szituáció is, amikor meg kell tiltani valamit. Ilyenkor fontos, hogy a gyerek érezze, nem erőfitogtatás a tiltás, vagyis adjunk a "Nem!" mellé legalább egy rövid magyarázatot is. Pl.: "Nem használhatod apa fűrészét, mert ezt nem gyerek kézhez tervezték! Ezzel megvághatod magadat."
Köszönöm, hogy megkerestél, szeretettel üdvözöllek:
Ákossy Eszter

Hároméves korban még nem alakult ki a mesetudat. Ez azt jelenti, hogy a gyerek még nem képes elkülöníteni a mesét és a realitást, vagyis teljes valóságként éli meg a történetet. Nagyon fontos, hogy mindig a gyerek életkorának megfelelő mesét válasszunk, és szakítsuk meg, vigasztaljuk magyarázattal, egy-két kedves szóval hozzuk vissza, ha túl heves reakciót tapasztalunk. Mindig lehetőségünk van közbelépni: módosítani vagy elhagyni a történetből.
Javasolom az olyan gyűjteményes köteteket, ahol életkor szerinti felosztásban talál meséket, pl.: Icinke-picinke, A három pillangó, Marék Veronika vagy Bartos Erika történeteit. Mégis előfordulhat, hogy kislánya túl érzékenyen reagál az elhangzottakra, nem nyugtatja meg a pozitív befejezés. Ilyenkor nagy segítség lehet a báb: a gyerekek könnyebben megnyílnak, ha nem ők válaszolnak, hanem a kezükön viselt játék. Mi is húzzunk fel egy kesztyűbábot, és beszélgetve, kérdezgetve, együtt játszva oldjuk fel a gyerek számára szorongató szituációt.