A világ női szemmel

Kedves "KÍVÁNCSI"!
Nos, nem kell agódnia, a jelek szinte mindenben jót jelentenek. De hozzá kell tennem, hogy nehéz így néhány betűt kiragadva válaszolni, mert jobb, ha jelegyütteseket vizsgál a grafológus.
Az, hogy a szavai különálló betűk halmaza, arra utal, hogy analitikus, részlezető gondolkodású, aki elemeire szed mindent, amit megvizsgál. Az áthúzott "z" is ezt erősíti, pontosságot, precizitást takar, valamint fejlett esztétikai érzéket.
Az "m" és az "n" "u" betűvé alakulása azt mutatja, hogy a kapcsolataiban nyitott, elfogadó, kellemes magatartást tanusít, a sokféle "k" betű pedig a kreativitásának a mutatója.
A vonallá alakuló "s" pedig azt jelzi, hogy nem elsősorban az anyagiak a legfontosabbak az életében, nem töri magát azon, hogy jól megszedje magát, más az értékrendje.
Üdvözlettel: Vékony Györgyi

Kedves Vikóca!
A kisfia valóban nagyon ügyes, ha jól felismerhetően rajzolja az említett dolgokat. Kár, hogy nem írta meg, mióta rajzolja ezeket az aggasztó dolgokat. Lehet, hogy érte valami trauma a környezetében, haláleset, vagy valami agresszív cselekedetnek volt tanuja. De az is lehetséges, hogy neki nem való akciófilmbe nézett bele egyik este véletlenül, netán egy keményebb híradórészletet látott. Lényeg, hogy valami félelmetes a számára, amit nem is mer megkérdezni, önmagától erreől beszélni, így hát kirajzolja magából, így oldja a feszültségét.
Nem tudom, jár-e a kisfia óvodába, mert ott a gyerekek egymásnak elmesélik azokat a félelmetes dolgokat, amiket láttak, vagy hallottak, s ez rémisztő lehet egy érzékeny lelkű gyerek számára.
Javaslom, hogy, ha rajzol, üljön le mellé, és kérdezzen rá, hogy miért ábrázolja ezeket a félelmetes dolgokat a rajzán. Valamit biztosan fog mondani, s ezen majd továbbléphet. De szívesen állok ismét rendelkezésére, vagy fordulhat pszichológus szakértőnkhöz is, mert ő jobban belelát a gyermeklélek rejtelmeibe.
Üdvözlettel: Vékony Györgyi

Kedves Ilus!
Sajnálom, hogy idáig ennyi kellemetlenség, sőt baj érte az életében.
Grafológusként én az íráskép alapján tudok szakvéleményt mondani.
Úgy gondolom, hogy a kérdésével a pszichológus szakértő kollégámhoz kellene fordulnia, mert ő az illetékes ebben. Üdvözlettel: Vékony Györgyi

A kérdésére válaszolva nem mindegy, hogy az egyik levelét kicsit kisebb, a másikat kicsit nagyobb betűkkel írja,  -  főleg az "a" és "o" betűk számítanak  - ez éppen attól függ, hogy milyen az önértékelése, mekkor az önbizalma az adott szituációban. a normaírásban a középzónás betűk mérete kb. 3 mm.
Ha 2,6, vagy 3,4-es betűkkel írja egyik vagy másik levelet, nem probléma.
Az viszont már nem jó, ha egy levélen, sőt egy sorban, vagy éppen egy szón belül vannak ezek, vagy ennél nagyobb  a méretingadozások, mert ez azt mutatja, hogy instabil az énképe, erősen megingatható az önbizalma, s ha összezuhan, akkor kompenzálni próbál a hirtelen megnövekedett 1-1 betűvel. Vagyis ez a fajta változás önértékelési zavarokra utal.

A szép, gyöngybetűs, normaírásnak esztétikai értéke ugyan van, mert jó ránézni, de a grafológusnak nem öröm gyöngybetűs írással találkozni. Azért nem, mert több eshetőség miatt lehet ilyen az írás, de egyik sem igazán jó.
Van olyan, hogy valaki annyira csak a biztonságot keresi, hogy nem mert a kapaszkodóktól, a tanult normától, szabályoktól eltérni, valójában felnőtt létére sem érett, önálló  személyiség. a másik eshetőség, hogy egy jól kimunkált képet sugároz magáról a világnak, olyat, amibõl nem lehet az igazi énjére ráismerni, vagyis akarattal mutat mást, mint a valója, vagyis nem igazán őszinte ember. végezetül olyan eset is előfordul, hogy valaki felnőtt létére még gyermeki szinten van, lemaradt a szellemi fejlődésben, és annak a gyermeki  életkornak megfelelően írja a normaírást, ahol éppen szellemileg tart.