A világ női szemmel

Kedves Vikki!
Nagyon jól gondolja, amiket írt. Nézzük az elemzést: A bal oldal (a jobb agyfélteke vezérlete alatt) a női jellegű tulajdonságokkal rendelkező, a belső dolgok felé forduló, érzelmi oldalunk. A petefészek: női szerv, a termékenység táplálója, az emberi fejlődés, az evolúció biztosítója, emlékezete. A petefészek feladatai - amelyekből meg kell vizsgálnia, hogy melyik/melyikek azok, amit/amiket nem működtet megfelelően lelki, érzelmi téren. Mert ez/ezek lesz/lesznek a meggyógyítandó, megváltoztatandó terület/területek: életet adni (nem csak valakinek, hanem valaminek is pl. egy új dolognak az életünkben), örökségünket tovább adni (a vállalt feladatainknak megfelelően lépni, az élet bármely területén), a női ciklus ritmikusságát biztosítani (női, és anyai szerepköreinket az összes – korunknak, és lehetőségeinknek megfelelő- területen, örömmel megélni). Ciszta: betokosodott csomó, melyben felgyülemlik a folyadék. A lélek sírását szimbolizálja, olyan érzelmi, lelki probléma miatt, amely leginkább bizonyos dolgok elfojtásától alakulhatott ki. A negatív érzések eluralkodását, tartós növekedését mutatja. Jelezheti, hogy kibillentünk a női egyensúlyunkból, vagy az anya szereppel, az anyai minőségekkel, esetleg a saját anyukánkkal kapcsolatos problémákat. Endometriosis: a nőiesség nem megfelelő módon való megélése, a női termékenység blokkolása. A fájdalom a test jelzése, a lélek segélykiáltása, az egyre erősödő belső konfliktusokra is utal az adott területen. Mutatja a test, és az érintett lélekrészek szenvedését, küszködését, vágyát az elnyomott dolgok felszabadítására. Összefoglalva: elfogadni, megbékélni a termékenység szerepével az életében, ill. a női, anyai feladatokkal, és mindezeket egészséges módon megélni. A belső megérzései segítségével tisztába jönni azzal, hogy mit is szeretne valójában (az alkotás, a termékenység és az önmegvalósítás területén). Eközben különbséget tenni abban, hogy mi az, ami magától akar(t) kifejlődni Önben, és mi az, amit maga erőltet(ett) bizonyos megfontolások miatt magára. Majd nekiállni meg is tenni mindazt, amik a valódi késztetései. Elengedni -a fenti témák kapcsán- régóta begyűjtött rossz érzéseket (felszabadulni a nyomásuk alól), s ha kell, akkor megbocsátani magának, és akinek még szükséges mindazért, ami a múltban történt.
Az, hogy a problémája esetenként elmúlt, de aztán újból visszatért azt mutatja, hogy bár voltak lelkileg, érzelmileg pozitívabb periódusai a problémás területen/területeken, de az alap magatartást, személyiségjegyet, vagy viselkedési formát (ami a testi elváltozásokat okozza), nem sikerült teljes mértékben, és stabilan harmonikussá tennie. Ezért bizonyos dolgok, történések egy idő múlva újból kiváltották, előhívták a régi negatív reakciókat.
Igaza van. Valóban nincsenek véletlenek. A sors által, saját magasabb énje felkínált még egy kis időt arra, hogy megtapasztaljon más megoldást is, mint a műtét. Ha Ön még adna ennek egy esélyt, akkor javasolom, hogy keressen fel mielőbb akár engem, vagy egy másik olyan alternatív gyógyítót, aki minden téren (energetikailag, érzelmileg és a szellemileg) egyaránt tud segíteni a gyógyulásban. Azt is fontos tudnia, hogy ha meg is műtik, és azzal a test jeleit egy ideig nem fogja látni, ha a kiváltó problémát nem fedi fel, és oldja meg, akkor a ciszta később kiújulhat, vagy egy másik, akár az eddiginél súlyosabb betegség formájában is jelezhet újból a lelke, a mielőbbi megoldást sürgetve. Ezért akár így, akár úgy dönt, a legfontosabb feladata, a teste és lelke által jelzett területek teljes körű rendberakása.

Kedves Ilona!
A múltamról valamit...ez így igen tág kérés. Mire kíváncsi? A jelenlegi életünk az összes előző esszenciája. Minden, amit a múltunkban nem tudtunk megoldani, feldolgozni, az a mostaniban felbukkan, hogy tovább dolgozhassunk rajta, s ha tudjuk, megváltoztassuk a nem harmónikus mintát, azaz megoldjuk. Így minden kiolvasható abból (a múlt, és a megoldandó területek is), ahogyan ma él, gondolkodik, ahogyan érzi magát, amilyen problémákat, esetleges betegségeket, baleseteket vonz magához a napjaiban. Én abban tudok Önnek segíteni, ha leírja, mit jelent az említett "nagy válság", hogy itt mi a teendő ahhoz, hogy ebből a helyzetból kilábaljon, lelkileg meggyógyuljon. Mit mutat, mit tanít ez a probléma most Önnek.
Ha jobban meg szeretné ismerni önmagát, a születésekor fennálló, és az Önre legerősebben ható energiákat, akkor pedig forduljon egy asztrológushoz, vagy asztrozófushoz, aki az élete főbb eseményeiből ki tudja számolni a születése pontosabb idejét, és az alapján elmondja ezeket. De azt mindenképpen tudnia kell, hogy a bolygók, és házak stb. állása pozitívan, vagy negatívan ugyan befolyásolnak bennünket, erősítenek, vagy gyengítenek, de nem predesztinálnak. Azaz rajtunk múlik minden pillanatban az, hogy mi lesz a következő lépésünk. Mennyi ideig hagyjuk, hogy a negatív gondolataink érzelmeink uralkodjanak rajtunk, vagy mi uraljuk ezeket, és ezáltal az életünket. S a történteket tapasztalatoknak véve, mielőbb levonjuk-e a tanulságokat, meghatározzuk, hogy ezután mit csinálnánk másképp, és továbblépünk, vagy évekig nyalogatjuk a sebeinket. Az én javaslatom természetesen az első. Megtesszük mindazt, ami szükséges a történtek feldolgozásához,... megértünk, elfogadunk, megbocsátunk, majd feltöltődünk mindazon pozitív érzésekkel, amire szükségünk van a továbblépéshez, és elkezdjük mindazt teremteni, amit szeretnénk.

Kedves Csenge!
A kérdése azt sugallja, hogy leginkább jóslatot vár el tőlem ezzel az emberrel, illetve a jövőjükkel kapcsolatban. Ha erről lenne szó, akkor nem jó helyen jár. Én ugyanis nem foglalkozom jóslással. Leginkább azért, mert az én véleményem szerint mi vagyunk életünk teremtői, és bármit megteremthetünk benne, amit szeretnénk, csak tudnunk kell ennek a módját. Így ha azt akarja, hogy visszajöjjön az illető azt is elérheti, meg az ellenkezőjét is. (Persze az mindig az adott pillanatnyi állapotunktól, uralkodó gondolatainktól, érzelmeinktől függ, hogy melyik verzióhoz állunk épp közelebb. Ezt mutatja meg a jóslás.) Én viszont inkább azzal foglalkozom, azt tanítom meg másoknak, hogy miként lehetünk a legjobb lehetőségeink, a testi-lelki egészségünk, a boldogságunk tudatos megteremtői. Az Ön esetében azt mondanám el, mit tegyen azért, hogy olyan állapotba kerüljön, amivel egy kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatot tud az életébe vonzani, és azt hosszú távon működtetni. Mert szerintem leginkább erre lenne szüksége, hiszen ha most vissza is jönne az említett férfi az életébe, mitől éreznék jobban magukat együtt, mint eddig, Mi éltetné ezt a kapcsolatot hosszabb távon, hogy ne csak újabb pár hónapra szóljon? Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy egy olyan párra van szüksége, akivel lényeges kérdésekben lásd pl. gyermekvállalás, nem egyezik az igényük. Mert ha ebben nem jutnak közös nevezőre, akkor valamelyiküknek le kell mondania arról, amit szeretne, és ez hosszabb távon elégedetlenséghez, majd megkeseredettséghez, és boldogtalansághoz vezet.
Így hát a javaslatom, hogy hagyja abba egy kis időre a párkeresést, és koncentráljon saját magára. Azzal kellene kezdenie, hogy elengedi az eddig begyűjtött negatív érzéseket (harag, önvád, csalódottság, félelem stb.), és megbocsát magának, s ha szükséges, akkor még annak, akire a volt párjai közül haragszik. Mert rossz érzésekkel teli szívvel nem tud kiegyensúlyozott embert vonzani magához, csak olyat, aki szintén tele van kihúzatlan tüskékkel, sebekkel (hiszen mint tudjuk, a hasonló a hasonlót vonzza). S ha két ilyen ember kerül össze, akkor hosszabb távon ezek az érzelmek lassanként elkezdenek a felszínre jönni, és megmérgezik a kapcsolatot. A negatív érzések elengedése és a megbocsátás után pedig következik mindannak a gondolatnak, érzelemnek, magatartásformának, viselkedési mintának a megváltoztatása önmagában, ami nem pozitívan, harmonikusan működik. Ehhez nézze meg, hogy mely területeken nincsen jóban saját magával, hol nincsen elég elfogadás, szeretet a szívében. Mit jelent az, hogy erős egyéniség, azaz az élet mely területén válik uralkodóvá, esik túlzásba? Nézze végig az eddigi párkapcsolatait, és gyűjtse össze azokat a dolgokat is, ahol nem azt kapta a másiktól, amit szeretett volna, amiket hiányolt tőlük. Mert ők semmi mást nem tettek, mint „tükröt” tartottak Önnek, saját magáról. Ugyanis ami más emberek viselkedése révén megjelenik a világunkban, az „bennünk” is megvan, ill. nekünk jelez valamit, rólunk. Keresse meg, hogy melyik, milyen kiegyensúlyozatlanságra hívja föl a figyelmét. Mert mindezek lesznek a megváltoztatandó, fejlesztendő területek. További információt, és segítséget kaphat ehhez az alábbi cikkeimből: http://www.pink.hu/ezotema/idegesit-a-fonok-utalnak-a-barataid-problemak-2134622 és http://www.pink.hu/ezotema/nem-szeretem-magam-segitseg-2136382
S akkor fogjon újból a párkereséshez, ha az új minták már eléggé megerősödtek. Azaz önmagával már „szerelembe esett”, és minden ok nélkül képes szeretetet, elfogadást, megbecsülést érezni maga iránt, ill. mindazt megadja nap, mint nap önmagának is, amit a párjától a későbbiekben elvár.

Kedves Margó!
Igen. Tudok. Nem csak abban, hogy most meggyógyuljon, hanem abban is, hogy mit mutat a teste Önnek ezzel a betegséggel, és mi a teendő, hogy újból ne jöjjön elő. Sőt, ha a későbbiekben kedve lenne hozzá, akkor akár az öngyógyítást is megtanulhatja, hogy szükség esetén önmagán is tudjon segíteni. Egy előzetes időpont egyeztetés után (amely e-mailben, vagy telefonon lehetséges), várom szeretettel egyéni tanácsadási időben (hétköznap kb. 10.00-18.00-ig)!

Kedves Nikoletta!
Az amit leírtál, egy jó pár olyan dolgot árul el, mutat meg rólad, amelyeken fontos lenne változtatnod annak érdekében, hogy a párkapcsolatodban meglelhesd a valódi boldogságot.
Az első, amire föl szeretném hívni a figyelmedet, hogy az a „szerelem első látásra” amit te egy kép és pár bemutatkozó sor után éreztél, az nem létezik. Ugyanis valódi szeretettel, szerelemmel nem lehet olyan valakibe beleszeretni, akivel még soha sem találkoztunk. Egy ilyen esetben nem az illető igazi önmagába, hanem csak egy álomba szeretsz bele. Egy olyan férfiba, amelyet a képe és az adatai alapján, te alkottál meg magadnak – amelynek azonban a valósághoz nagyon kevés köze van. Márpedig te a valós fizikai életben szeretnél párt magadnak, nem csak virtuálisan, álmodozni róla. Persze mondhatod, hogy fél éve leveleztek, beszélgettek egymással, és ezekből is minden, ami kiderült azt erősítette meg számodra, hogy ő az igazi. De vajon, ha megmutatnád a levelezésedet, vagy elmondanád a beszélgetéseiteket egy kívülállónak, aki nem egy rózsaszín szemüvegen át szemléli a dolgokat, az is ugyan azokra a megállapításokra jutna ezzel a férfival kapcsolatban, mint te? Ráadásul levelezgetve, és skype-on beszélgetve mindannyian igyekszünk a legjobb formánkat mutatni a másiknak, de ez a kép esetenként messze lehet a hétköznapi viselkedésünktől, attól, ami pl. egy konfliktus kellős közepén bukkanhat elő belőlünk. Nem véletlenül létezik az a közmondás, hogy „lakva ismerszik meg az ember”. Csak a hosszabb személyes együttlétek alatt derülhet ki, milyen is a mindennapokban választottunk, és az is, hogy tényleg tudjuk-e őt az összes tulajdonságával -az általunk hibának, gyengeségnek tituláltakkal együtt is- feltételek nélkül szeretni. Nem oly módon, hogy „majd ezt megváltoztatom, arról majd lebeszélem, amazt meg csak az anyukájánál teheti meg, de a közös lakásban nem”. Hanem mindennel együtt, úgy, ahogyan van. Mert valóban az egész emberbe, az egész lényébe szerelmesek vagyunk, a horkolásával, fokhagyma szeretetével, és a focirajongásával együtt. Erre azonban csak egy esetben lehetünk képesek. Ha már eljutottunk oda, hogy magunkat feltételek nélkül szeretjük, és mindenestől elfogadtuk.
A következő bökkenő, hogy azt írod: „szükségem van rá, nem tudok nélküle élni, nélküle üresnek érzem magam” Sajnos le kell írjam azt, hogy ha nélküle üres vagy, akkor vele is az leszel. Mert ami nincs neked, vagy nincs benned rendben, azt a másik nem tudja kívülről pótolni, megoldani helyetted. Ráadásul az ő harmóniája hosszabb távon egyre zavaróbb, idegesítőbb lesz számodra majd, mert folyamatosan szembesíteni fog a hiányosságaiddal.
Egyébként szerinted ki akar társnak egy olyan valakit, aki csak vele érzi jól magát? Ugyanis ez hosszabb távon azt hozza elő az ilyen emberből, hogy egyre jobban belekapaszkodik a másikba, egyre többször hiányolja, ha pl. a munkája, vagy bármi elszólítja mellőle, egyre gyakrabban kérdezi meg tőle mikor jön már végre haza. A társ pedig egyre nyomasztóbbnak, fojtogatóbbnak érzi ezt a helyzetet. Azt, hogy többnyire neki kell gondoskodnia arról, hogy a párja jól érezze magát. Neki kell megadnia olyan dolgokat, energiákat a számára, amit normális esetben az illetőnek önmagának kellene. Lehet, hogy ez férfi, többek között azért is tűnt el, mert ezt nem szeretné felvállalni. Egyébként miből gondolod, hogy a vonzalom kölcsönös, ha az illető ennyi idő és beszélgetés ellenére, egyszer sem vette a fáradtságot arra, hogy találkozzon veled? Én ebből inkább azt szűröm le, hogy bizonyos dolgokban szimpatikus vagy/voltál számára, de minél többet beszélgettetek, annál inkább rájött, hogy összességében nem ilyen partnerre vágyik.
Mindenkit a harmónia, a belső békesség, az életöröm, a vidámság vonz, és ha te ezekkel – egy egészséges mértékig - magadban nem rendelkezel, akkor a másik felé sem tudod ezt nyújtani. Ő viszont, ha ezekből a számára fontosakat nem találja meg benned, akkor tovább áll. Ez szerintem a második oka az eltűnésének.
Újból leírom azt, amit már más hasonló kérdéseknél is olvashattál tőlem: az egészséges, szeretetteljes és harmonikus párkapcsolat egy önmagában is harmóniában, és egyensúlyban lévő férfi, és nő között tud csak létrejönni. Akik nem csak együtt, hanem külön-külön is jól érzik magukat a bőrükben. Akik mélyen szeretik, becsülik önmagukat, és ezért a másikat is. Nem egymás helyett oldják meg a problémákat, legfeljebb erőt, tanácsot adnak egymásnak a megoldáshoz. Egyikőjük sem rendeli alá magát a másiknak, egyenrangú kapcsolatban élnek. Nem ketten tesznek ki egy egészet, hanem önállóan is azok. S a két egész ha összekapcsolódik, akkor együtt meg tudják élni magát a teljességet. S akár tudunk róla, akár nem, ez minden párkeresés és párkapcsolat mozgatórugója.
Gondolom a leírtak után már érzed, hogy a kérdésedre az a válaszom, hogy ne várj rá, hagyd elmenni! Jobb, hogy ha most tűnt/tűnik el az életedből, mint ha egy pár találkozás után, amikor már ennél is jobban beleéled magadat a kapcsolatba. Mert azt egy férfi rövid idő alatt képes eldönteni, hogy benne van-e az adott nőben mindaz amit keres, vagy sem. Én azt javasolom, hogy egy ideig ne a párkereséssel foglalkozz, hanem önmagaddal. Az álmodozásból térj át a valóságba, és kezdd el felfedezni, megismerni, és rendbe tenni mindazt önmagadban, amit szükséges. Váljál olyan valakivé, akivel jó együtt lenni. Mindazt előbb magadnak add meg, amit másiknak is szeretnél megadni, és amit a párodtól majd szeretnél megkapni. Mert ahogyan írtam, semmi nem jön kívülről. Csak azzal tudsz gazdálkodni, abból tudsz adni másnak, amid van, és azt kapod vissza tőle, amit te már képes vagy adni önmagadnak, és ez által neki. Mindehhez jó munkát, és az elkövetkezendő párkapcsolatodban valódi boldogságot kívánok!