Bár az egykori kamaszos rajongásom idővel alábbhagyott, ma is összeszorul a szívem, ha eszembe jutnak a régi nagy bulik, a Neotonos közönségtalálkozók... Ma is szívesen hallgatom a dalaikat, és a lelkemet melengető nosztalgiázás közben minden alkalommal megállapítom: a slágereik huszonvalahány év múltán sem veszítettek a varázsukból. Naná, hogy örömteli izgalommal számolom visszafelé a napokat a december 27-ei Aréna-buliig...

Csepregi Éva/ Fotó: Baracs János

Van apropója annak, hogy mostanra időzítettétek a szuperkoncertet?

– A jelenlegi formációnk, a Neoton Família Sztárjai hat évvel ezelőtt alakult. Azóta együtt járjuk az országot, sőt, a határon túl, Erdélyben és a Felvidéken is vannak fellépéseink. Nemrég pedig meghívást kaptunk Moszkvába. Azt hiszem, ez a csapat már többszörösen bizonyított: igazán sikeres előadásokat tudhatunk magunk mögött. Ezért sem akartunk tovább várni a „nagy dobással".

Én pedig alig várom, hogy megválaszoljátok a kérdést, „Minek ez a cirkusz?" a várhatóan sokezres hallgatóságnak. Egyébként miben lesz különleges az Aréna-buli?

– Sok mindenben. A látvány szempontjából mindenképpen: igyekszünk valódi cirkuszi hangulatot varázsolni a színpadra. Emellett a koncert egyfajta visszatekintés, időutazás is lesz, hiszen a Neoton Família történetének egy-egy fontos állomása régi fényképeken, felvételeken is megelevenedik majd a kivetítőkön. Anélkül, hogy felfednék minden kulisszatitkot, azt azért hadd mondjam még el, hogy egy szimfonikus zenekar is helyet kap a színpadon. Mi több, néhány olyan sláger is felcsendül majd, amelyeket korábban ritkán hallhatott „élőben" a közönség. Egyszóval: fergeteges koncertre készülünk!

Kapcsolódó cikkek

Peller Anna: Barátok közt-függő vagyok!

Peller Anna saját bevallása szerint akkor elégedett és boldog igazán, ha ki sem látszik a munkából.

"Ragaszkodó típus vagyok" - interjú Borbás Marcsival

"Kellően változatos az életem" - interjú Trokán Nórával

– Éppen ezért elég hosszúra tervezzük az előadást: 31 dal szerepel a műsorban.

Ha jól értem, szünet nélkül végigénekelsz majd egy közel háromórás bulit, ami igencsak embert próbáló feladat. Bevált „edzéstervvel" készülsz egy ilyen kaliberű megmérettetésre?

– Mostanában a szokásosnál többet tornázom, és egy ideje úszni járok. Emellett folyamatosan koncertezünk, így az éppen aktuális fellépéseken is tréningezem.

Dávid fiad a zenekar dobosaként ma már állandó tagja a csapatnak. Mit szólsz ahhoz, hogy a fiatalúr zenésznek állt?

– Alapvetően örülök neki. Ámbár pillanatnyilag egy kicsit aggódom, mert most fog érettségizni, és nem könnyű összeegyeztetnie a tanulást a próbákkal és a fellépésekkel. Dávidnak mindene a zene. Van egy a saját együttese: nemrég készítettek két új nótát. Ráadásul időközben kiderült, hogy a gyerekem imád énekelni, úgyhogy most énekel is. Szerintem kifejezetten jó hangja van. Azt hiszem, elfogultság nélkül állíthatom, hogy a fiam mára nagyon jó dobossá, igazi színpadi emberré érett. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy a közös szenvedélyünk kapcsán sokat vagyunk együtt: Dávid kicsi kora óta erősen kötődik hozzám, hiszen sokáig igazából csak ketten voltunk egymásnak.

Csepregi Éva és Dávid/ Fotó: Baracs János

Ugyanakkor, úgy tudom, nagyon jóban van az édesapjával is (Bob Heatlie, brit zeneszerző). Milyen gyakran találkoznak?

– Az iskolai szüneteket rendszerint az apjánál tölti Angliában. Nemrég az egyik új felvételt is elküldte neki, Bob pedig „machinált" rajta még valamit, hogy a dal még izgalmasabb legyen. Zeneértő és -szerető emberként még inkább értékeli a fia elhivatottságát. Igazán büszke Dávidra.

Ha már az elhivatottságot említed: immár 16 éve az értelmileg sérült fiatalokat támogató Fényszóró Kulturális Alapítvány elnökeként tevékenykedsz.

– Különböző színpadi produkciókon és művészeti ágakon keresztül szeretnénk összehozni a fogyatékkal élő és az egészséges embereket. A zene, a tánc és általában a kultúra nagyon erős kapocs az épek és a sérültek világa között. Az alapítványunk évente két nagyszabású kulturális fesztivált szervez az integráció jegyében, ahol a fogyatékkal élők a legkülönfélébb művészeti ágakban mutatkozhatnak be és meg. Jó dolog, hogy az éneklés mellett találtam magamnak egy olyan feladatot, amely azóta a szívügyem lett.

Visszatérve a Neotonra: emlékszem, anno az kisiskolás unokahúgommal és a nagymamámmal is pillanatok alatt megszeretettem a zenéteket. A koncertjeiteken ma is több generáció „tombol" együtt.

– Kezdettől fogva az volt a célunk, hogy a család minden tagja szívesen hallgassa a dalainkat. Annak idején olyan szlogenekkel rukkoltunk elő, mint például „A mi lemezünket az apádnak is megvehetedet!", vagy „A mi koncertünkre az anyádat is elhozhatod". Nagy örömünkre a rajongók megszívlelték a jó tanácsokat.

Annak idején az 1972-es Ki mit tud? egyik Kócbabájaként ismert meg az ország. Négy évtized elteltével is ugyanolyan lelkesedéssel énekelsz, mint a kezdet kezdetén?

– Engem az éneklés éltet. Azt szoktam mondani: a színpad megfiatalítja az embert. A közönség szűnni nem akaró szeretete pedig számomra a sors egyik legnagyobb ajándéka.

Neoton Família Sztárjai/Fotó: Lőrincz István