Első angliai útján még inkább nézték bájos kislánynak, mint kutyákhoz értő embernek, mára a világ minden tájáról keresik a skót juhászait, ő pedig közel húszezer collie családfáját ismeri, négy generációra visszamenőleg. Török Alexandra élete valóban a kutya – ebből él, ezt tölti ki a szabadidejét, ez a szenvedélye. 

 

Kilenc éves volt, amikor az első kutyáját megkapta, aki csak két évig élt vele, aztán egy év szünet és kemény, a szülőkkel megvívott harc eredménye lett Silver Dream Black Yucca, hívónevén Winny, az első skót juhász. Ez a kutya volt, aki miatt beleszeretett a fajtába, így végül Winny személyisége alapozta meg a Born To Be Collie Kennelt – meséli Török Alexandra.

Ő teljesen véletlenül egy nagyon neves tenyésztőtől származott, akivel elkezdtem levelezni. A tenyésztő szép lassan beavatott a kutyázás rejtelmeibe, majd elmentem vele egy kiállításra. Itt olyan szerencsés voltam, hogy rögtön nyertem is – ezzel pedig beindult a kutyás életem.

 

Alexandra azt vallja, hogy aki csinál valamit, azt a lehető legjobban kell csinálnia, ezért könyveket olvasott, és felvette a kapcsolatot Anglia legjobb tenyésztőivel. - Leveleket írtam Anglia, illetve Franciaország legnevesebb tenyésztőinek. Amíg az osztálytársaim együttesek plakátjait gyűjtötték, moziba jártak, meg kocsmázni, addig én törzskönyveket nézegetettem, leveleket írtam, és kutyás fényképeket gyűjtöttem. Így lehetséges az, hogy több mint húszezer fotóm van a világ minden részéről skót juhászkutyákról, akikről négy generációig visszamenőleg megmondom, hogy kik voltak az őseik.

A tizenhat éves tenyésztő

A levelezést a személyes találkozás követte: Angliában két hetet, Franciaországban pedig két hónapot töltött el munkával, kutyákkal és tanulással. Mivel akkor még csak 16 éves volt, a tenyésztők közül néhányan lelkes kislánynak kezelték. Ő azonban hamar bebizonyította, hogy a lelkesedése és a tudásvágya pótolja az éveket.

- Akkor még nagyon fiatal voltam, így volt jó néhány tenyésztő, aki úgy kezelt, mint egy kisgyereket. Angliában viszont egy kedves idős párhoz jutottam el, akik ugyan már nem foglalkoztak aktívan a tenyésztéssel, de elkezdtek tanítani, és lényegében a mentoraimmá váltak. Két hétig voltam náluk, elvittek magukkal neves tenyésztőkhöz, beszélgettünk reggeltől estig, elmagyaráztak nekem mindent, úgyhogy rengeteget tanultam.

- Még ugyanabban az évben mentem ki Franciaországba, ahol két hónapot töltöttem. Eleinte ott is furcsán néztek rám, de voltak fantasztikus emberek, akik felfedezték, hogy engem valóban mindenek felett érdekel ez munka, és nem csak múló szeszélyről van szó.

Maya, a csodakutya

Alexandra hamarosan a gyakorlatba is szerette volna átültetni, amit megtanult, úgyhogy egy francia szukával és egy angol kannal megalapozta a tenyészetét. Az ő kölykük volt Maya, a „csodakutya", aki a mai napig Alexandra kedvence, bár a lány azt is elárulta, hogy mindegyik kutyáját imádja.

- Egy kicsit minden kutyámba beleszeretek, hiszen a maga nemében mindegyik nagy egyéniség, de van egy nagyon különleges kutyám: Maya. A két hónapos francia „tanulmányút" végén a munkámért cserébe kaptam egy gyönyörű szukát, akihez szereztem egy angol kant. Mindenáron akartam tőlük egy almot, született is egy kiskutya, de két hetesen meghalt.

Jött a teljes elkeseredés, legszívesebben mindent feladtam volna; úgy érzetem, vége a világnak! Végül adtam még egy esélyt a sorsnak: újból csak egy kiskutya született, de az anyának nem volt teje, úgyhogy mesterséges úton kellett táplálni. Komoly küzdelmet folytattunk az életéért, de megérte!

Így lett Maya a francia és angol útjaim összefoglalója. Csodálatos kutya, remek eredményei vannak, ráadásul olyan karakterrel rendelkezik, amire csak azt lehet mondani, ilyen egyszer  születik az életben. Maya mindenkinek örül, mindenkit szeret, egyfolytában csóválja a farkát, és olyan rajongással néz az emberekre, hogy mindenkinek meglágyul tőle a szíve.

Magyar kutyák Angliától Peruig

Szandi azt sem titkolta, hogy a siker rengeteg lemondással is járt, és voltak olyan pillanatok is, amikor úgy érezte: képtelen folytatni. Ilyen volt, amikor az egyik kutyáját, Chanelt elvesztette. - Chanel kutyát tényleg tragikus körülmények között vesztettem el. Egy császármetszéses szülés után halt meg, úgy, hogy a nyolc kiskutyájából csak három maradt életben. Akkor tényleg elgondolkodtam, hogy hagyom ezt az egészet, mert azt a fájdalmat képtelenség volt elviselni. De ott volt a három kiskutya anya nélkül, velük foglalkozni kellett. Így a fájdalom lassan csitult, meggyászoltuk Chanelt. Láttuk, hogy a kiskutyák szépen növögetnek, édesek és aranyosak voltak, ez adott erőt.

 

- A közel 10 év alatt – mióta a Born To Be Kenel létezik – sok gyönyörű kutya született Alexandránál, ma már majd minden európai országban van collie Szandi tenyészetéből.

- A kutyatenyésztésnél létezik egyfajta standard, vagyis fajta leírás, ami megmondja, hogy milyennek kell lennie a kutyának: nagyon részletesen leírja a kutya testének arányait, tartását, színét; lényegében minden porcikáját felsorolja. A tenyésztőnek az a feladata, hogy ehhez a leíráshoz nagyon közeli kutyát hozzon létre.

Amikor születik egy szinte tökéletes állat, igyekszünk olyan embereknek eladni, akik tudnak mit kezdeni a genetikai értékkel, vagyis tenyésztőknek vagy kiállítóknak. Mostanra én már olyan szerencsés vagyok, hogy gyakorlatilag a világ majd minden tájékán van tőlem kutya Indonéziától kezdve, Szingapúron át Peruig; illetve Európa majd minden országában, például Angliában, ami hatalmas nagy szó, hiszen Anglia a fajtaadó ország.