Júliusban majdnem összefutottunk Balatonkenesén. Pontosabban, elkerültük egymást, az én hibámból, ugyanis késve érkeztem a vasútállomás közvetlen szomszédságában lévő kisvendéglőbe, ahol a második gasztronómiai hétvége háziasszonyaként éppen Borbás Marcsi ragadott fakanalat. – Tradicionális bajai halászlét főztem gyufatésztával, mondja beszélgetőtársam, miről maradtam le. – A nyár nagy részét Kenesén töltöttük, merthogy a párom családjának ott van a nyaralója. Szeptemberben viszont haza kellett jönnünk, mert akkor már gőzerővel forgattuk a Gasztroangyalt. Ez a mostani a kilencedik televíziós sorozatom.

Kapcsolódó cikkek

Megleptük Wolf Katit - videó!

Wolf Kati őszi divatfotózásán megjelent Takács Nikolas, hogy ajánljon az énekesnőnek egy hozzá illő kalapot.

"Kellően változatos az életem" - interjú Trokán Nórával

„Szeretem a kétkezi munkát" - interjú Domokos Lászlóval

Tévés pályafutásodat a Magyar Televíziónál kezdted, ahonnan annak idején közel tíz év után saját elhatározásból jöttél el. Milyen érzésekkel tértél vissza a köztévé képernyőjére?

– Furcsa érzés volt, mert nagyon nehezen váltok az élet minden területén, de most már nagyon élvezem, hogy újból ott dolgozhatok, ahol kezdtem a televíziózást. Egyébként nagyon szerettem a Hír TV-nél dolgozni, de előtte a Magyar Televízióhoz is erősen kötődtem (nevet)... Én egy ilyen ragaszkodó típus vagyok, az életem minden területén.

Alföldi lányként mindig jobban szeretted a vidéki életet, mint a városit.

– Bácskában születtem, a szüleim ma is ott laknak. Jól ismerem a vidéki embereket, a habitusukat, a szokásaikat, a gondolkodásmódjukat. A szülőfalumban, Madarason annak idején volt konyhakertünk, gyümölcsösünk, szőlőnk, hatalmas területen. A sok földdel pedig rengeteg munka járt.

Forrás: MTVA

Gyerekkoromban számomra természetes volt, hogy a saját soromat gyomlálom és kapálom a veteményesben, amiért akkoriban persze nem lelkesedtem, ma viszont hálás vagyok érte. Szerintem az az igazi, ha valaki gazdálkodik. Nagyon is kedvemre való az az életforma. Igenis klassz dolog, hogy nemcsak tujám van az én kis kertemben, hanem paradicsom- meg paprikapalántám is. Egyrészt gyönyörű, másrészt biztos vagyok benne, hogy nem egy vegyszerezett valami kerül az asztalomra. Ráadásul olyan fajtát ültetek magamnak, amilyet szeretnék. Arról nem beszélve, hogy micsoda sikerélményt jelent már önmagában az, hogy én termesztettem azt a paradicsomot vagy paprikát: az én munkám gyümölcse virít a tányéromon.

Vagy inkább zöldsége... De tényleg jó érzés lehet!

– És ugyanez vonatkozik a főzésre is: nem értem, miért vonják meg maguktól a nők és férfiak is – tisztelet a kivételnek – azt a lehetőséget, hogy rendszeresen főzhetnek a párjuknak, a családjuknak. Miközben az ételek elkészítése ad egyfajta sikerélményt, a finom falatok pedig mindannyiunkban pozitív érzést keltenek. Annak idején az anyukámtól tanultam meg a főzés alapjait, és emlékeim szerint mindig szívesen tevékenykedtem a konyhában. Egyébként szerintem mindenki tud főzni, akinek van némi kreativitása.

A kreativitáson túl egy kis vagányságért sem kell a szomszédba menned. Ha csak azt veszem, mennyire szeretsz vitorlázni.

– Sok időt töltünk kint a vízen: legtöbbször amolyan „öregesen" hajókázunk, de a páromék időnként versenyeznek is. Én nem tartok velük, azt szoktam mondani: van elég adrenalinbomba az életemben. Egy időben rendszeresen jártunk búvárkodni, amit kifejezetten élveztem.

Borbás Marcsi/ Forrás: MTVA

A Balaton mellett az Őrség is a szívednek különösen kedves tájegység. Anno azt mesélted, vettetek ott egy kis házat, ami akkor még lakhatatlan volt...

– Még most is az, a helyzet nem sokat változott azóta. Pedig egyre türelmetlenebbül várjuk, hogy a „téli nyaralónkban" időzhessünk. A ház Szalafőn áll, az Őrség szívében, szerintem az ország legszebb helyeinek egyikén... Őrség-mániás vagyok (nevet): nagy örömömre a Gasztroangyal második adását azon a vidéken forgattuk.

Az előző találkozásunkkor azt mondtad: évekkel ezelőtt elhatároztad, hogy a műsoraidban pozitív embereket és történeteket mutatsz be, ebből nem engedsz.

– Ma is ez a fő alapelvem, amiért kaptam, kapok hideget-meleget. Mindig arra vágytam, ha úgy tetszik, a küldetésemnek éreztem, hogy a pozitív gondolkodást, életszemléletet közvetítsem. Olyan sok szomorú embert látok, és azt gondolom, nekem sincs kevesebb bajom, problémám, mint másoknak, de attól még igyekszem észrevenni a szépet és a jót az életben.