Éppen nászútra készülődtünk, az időpont kitűzve, repülőjegyek lefoglalva, várt ránk Seychelles. A számításainkat keresztülhúzta, hogy egy hónappal az utazás előtt rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nálam. Egy perc alatt omlott össze az egész addigi életem, terveim, reményeim. És kezdetét vette a harc, amelyet kezdetben percről percre, óráról órára vívtam magammal és a betegséggel.
Pedig egészségesen éltem. Bioboltokban vásároltam, kerültem a félkész ételeket, rengeteg vizet ittam, rendszeresen sportoltam, jógáztam. Mégis a rák, az áttétek veszélye fenyegetett.

Felgyorsultak az események

A rák alattomosan kúszott be az életembe. Kezdetben a szervezetem apró figyelmeztetéseket adott, melyek azonban nem tűntek különösebben fenyegetőnek. Időnként fájt a hasam. Aztán napokig fájt a hasam, tompán, zavaróan. Később jöttek más tünetek is. Mivel hipochonder vagyok, elkezdődött a zarándoklatom.

Bea

Kórházi látogatásaim egyre sűrűsödtek, de eredmény semmi. Hibás vagyok abban, hogy nem derült fény korábban a betegségre, hiszen folyamatosan nyugtatgattam magam, hogy ételallergiám van. Tejcukor. Vagy glutén. Vagy kalici vírus. Minden esetben kitértem a kilátásba helyezett tükrözés elől. Azonban hiába álltam le a laktóztartalmú ételekről, majd a gluténtartalmúakról, végül szinte az összes ételről, a főtt krumpli kivételével, a helyzet nem javult. Végül az utolsó pillanatban ajánlottak egy megbízható orvost, és hirtelen felgyorsultak az események. Az első találkozónk után három nappal diagnosztizálta a betegséget.

Ekkor még reménykedtem benne, hogy tévedés történt, bíztam benne, majd a vérkép megmutatja, hogy minden rendben. Később, a műtét előtt szintén abban bíztam, hogy eltűnt a daganat, felesleges az operáció. A műtét után abban bíztam, hogy nincs szükség a kemóra, kapok néhány szem gyógyszert, és kész. Ez a gondolkodásmód még nem az elfogadásról szólt. Amikor végre elfogadtam saját magam, a betegséget, az új élethelyzetet, akkor kezdődött a gyógyulásom.

A szokásos kemoterápia és sugárkezelés mellett elkezdtem kutatni az okokat. A rák mögött meghúzódó, a betegséget generáló valódik okok felderítése teljes őszinteséget követel, nem enged több hazugságot önmagunk felé. Szükséges hozzá az önvizsgálat, önismeret, a változásra való elszántság, a félelmekkel való szembenézés, a megbocsátás. Megbocsátani mindenkinek, aki megbántott, és ezeket a rossz érzéseket el kell engedni. Megbocsátani önmagamnak.

Neked is tenned kell a gyógyulásodért!

A pozitív hozzáállás az első lépés, de nem az egyetlen. Nem elegendő elképzelni, hogy a rák eltűnt, és újra egészséges vagyok. Ez csupán önámítás lenne. A megoldást nagyon mélyen, magamban találtam meg hónapokkal később, és a változás sem egy szempillantás alatt történt meg bennem. Lassan, folyamatosan változtam és változom ma is.

Az egész betegség nagy tanulsága, hogy meggyógyulni csakis én tudok. A betegnek is rengeteg lehetősége van. Dönthet a saját életéről, és ebben a helyzetben tényleg neki kell döntenie. A kineziológia, a családállítás, a természetgyógyász doktornőnél tett látogatások, a meditációk segítettek, hogy jobban megismerjem magam, közelebb kerüljek a problémámhoz. De nem elég elmenni, nem elég ott részt venni és kipipálni. Otthon tovább kell rajta dolgozni, gondolkozni, próbálni. Szükség van hozzá akaraterőre, hogy nem adom fel, nagy-nagy szeretetre magam felé, és türelemre.

Hogyan tovább?

Az utóbbi időben nagy változáson mentem keresztül. Megismerkedtem a reiki energiával, ami komoly változásokhoz segített. Barátságosabb lettem, nyitottabb, magabiztosabb, nőiesebb. Mások is mondják, hogy megváltozott a kisugárzásom, az arcom. Már nem a betegség látszik rajta. Újra van erőm, életkedvem, energiám. Most már tudok másoknak is segíteni. Más rákbetegeknek a történetemmel, a módszerekkel, amelyek nekem segítettek, a reiki energiával és a légzéstechnikákkal, amelyeket most már tanítok is.

Kemény időszak van mögöttem. Gyógyultnak még nem mondanak, talán öt év múlva. Addig tünetmentes vagyok.

Már tudom, mit kell máshogyan csinálnom. Blogot írok, könyvet írok, reiki tanfolyamot tartok, kineziológiát tanulok. Megyek tovább az úton. Nem adom fel.

Ha kiváncsi vagy Bea blogjára, melyben gyógyulásának részleteiről olvashatsz, illetve amennyiben szükséged van rá segítséget is kaphatsz, kattints ide!