Meggyógyultam

Recepttár

  • Proin tellus justo

    Gyors meggyes sütemény

    Feltöltötte: Reccece
    A szokásos módon a vajat a cukorral habosra keverjük. Ezután hozzáadjuk a sütőport,...

hirdetés

Futóbajnok combprotézissel

Szerző:
Pink
| Még senki sem szólt hozzá. Legyél te az első!
Cimkék:
protézis,
futás,
meggyógyultam

Amikor tragikus sorsfordulat ér minket, sokszor úgy tűnik, mintha a körülmények áldozatai lennénk, és hogy bele kell törődnünk a megváltoztathatatlanba. Pedig számtalan példa mutatja, csak saját döntésünkön múlik, mit hozunk ki egy-egy rossznak hitt helyzetből. Ercsényi Edith saját életével bizonyítja: sosem szabad feladni.

Amikor Ercsényi Edith egy ritka betegség miatt protézist kapott a jobb combjába, egyet jelentett azzal, feladja addigi életét, sportolói tevékenységét, versenyzői pályafutását. Akkor már több éve vett részt futóversenyeken, és a legtöbbször dobogós helyen végzett.

- A Sportkórházban túlterheltségre gyanakodtak, hiszen tízéves korom óta rendszeresen futottam. De aztán kiderült, combcsontfejnekrózisról van szó, amely a combcsont vérellátási zavarát jelenti. Két lehetőséget ajánlottak: a tolókocsit vagy a műtétet. Az utóbbit választottam.

Forrás: Fotolia
 

Fittyet hányt az orvosokra

A beavatkozás után eltiltották a futástól, a korcsolyázástól és a síeléstől. Sőt, a lelkére kötötték, ha úgy adódna, csak a bal oldalára szabad esnie. Edit azonban fittyet hányt az orvosok tanácsára. Az operáció után kocogni kezdett, öt hónap múlva pedig már edzett.

-Az első tréningen vártam, mikor fog megfájdulni a beültetés, mi lesz, ha ki fog kattanni - meséli. - De mostanra már tökéletesen körbenőtte az izomzat. Azóta már többször is estem, tudatosan mindig a bal oldalamra. A műtétem után valaki megkérdezte, miért nem indulok az orvosolimpián. Addig nem is tudtam, hogy létezik ilyen. Kerestem egy edzőt, és 2000-ben Cannes-ban vettem részt először versenyen, beültetéssel a lábamban. Két aranyérmet és egy bronzot hoztam haza.

Fejben dől el

Edith egy percig nem gondolt arra, hogy fel kellene adnia, vagy nem sikerülhet az, amit eltervezett. Visszatért eredeti, gyógyszerész szakmájába, és a rokkantnyugdíját is visszaadta. Már egy ideje edzett, mikor elmondta a trénerének, protézise van. Mivel ezek után edzője írásos engedélyhez kötötte a további gyakorlatokat, Edith kénytelen volt professzorát is beavatni - tizennégy évvel a műtét után -, hogy újra versenyszerűen fut.

-A professzor megvizsgálta a koordinációmat, a mozgásokat tökéletesnek találta, és megadta az engedélyt. Ő azóta is csak csodagyereknek hív. Minden évben egyszer megyek hozzá kontrollra, és minden verseny előtt bejelentem, hogy indulok. Heti ötször vagy hatszor edzek, általában reggel. Tréningtől függően négy vagy akár húsz kilométert futok. Mostanra tanultam csak meg, hogy ennél a sportnál a teljesítmény nagyrészt a fejben dől el, így nekem a futás nemcsak fizikai, hanem szellemi munka is.

Életformává vált

A történtek megerősítették Edithet abban, a protézissel is ugyanolyan életet tud élni, mint az egészséges emberek. Sőt. Megtanulta irányítani az eseményeket, így pedig nincs lehetetlen számára.

- 2007 júliusától van egy patikám Sopronban, azt vezetem. Közben gyógyszerhatástant és gyógytermékismeretet tanítok a Nyugat-Magyarországi Egyetemen, és elkezdtem egy újabb diplomás képzést. Tavaly indultam utoljára az orvosolimpián, Marokkóban, ahonnan 4 aranyéremmel tértem haza. Most a 2011-es senior atlétikai világbajnokságra készülök, ez a teljesen egészségesek versenye, ott még szeretnék teljesíteni. Ez az állapot számomra már életforma. Nekem így természetes, ezért nem tartom magam különleges embernek. Ha lehetne, szeretném eddigi lendületemet még egy kicsit fokozni, ám sajnos közben észre kell vennem azt is, hogy 58 éves vagyok. Több energiát kell mozgósítanom ahhoz, hogy elérjem ezt a szintet, vagy egy kicsit magasabbat. De ez így van rendjén.

Lapozz tovább

hirdetés

friss hírek