Amikor mindennapossá válnak a veszekedések, esetleg megjelenik a harmadik, a párban felmerül a válás lehetősége. Csakhogy a döntés nagyon nehéz, mert mindkét fél sok időt, energiát fektetett a kapcsolatba, erős (gyakran negatív) érzések fűzik őket egymáshoz. Esetleg közös a lakás, a kocsi, nehézséget okoz, hogy kinél helyezzék el a gyerekeket. Nem könnyű az összefonódott életeket ismét szétválasztani. Lehet, hogy mindkét fél fontolgatja az újrakezdés lehetőségét, de az is megeshet, hogy egyikük mindenképpen menni akar, másikuk pedig szeretné, ha maradna. Embert próbáló és idegeket tépázó hónapok telhetnek el, amíg a pár döntésre jut, de az is előfordul, hogy egyikük hirtelen elköltözik, esélyt sem adva a másiknak a párkapcsolat megújítására.

Nemcsak két lehetőség van

A "menjek vagy maradjak" dilemma mögött rendszerint olyan esemény áll, melynek hatására az egyik fél úgy dönt, hogy ez így nem mehet tovább. Első pillantásra úgy tűnik, hogy mindössze két alternatíva áll rendelkezésünkre: menni vagy maradni. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet, még vannak egyéb választási lehetőségeink is.

Alfons Vansteenwegen: A szeretet cselekvést jelent (ötletek a sikeres párkapcsolathoz -  Ursus Libri, 2450 Ft.) című könyvében hat alternatívát sorol fel.

1. Sátort verni az elágazásban

A pár lecövekelhet az útelágazásban, és úgy hagyja a kapcsolatot, ahogy van. A biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan új. Ezt a kapcsolatot legalább már ismerik, tudják, mire számíthatnak a másiktól. Ez is lehet valódi döntés, de jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy egy számukra nem megfelelő kapcsolat mellett tették le a voksukat

2. Párterápia

A pár tagjai együtt maradnak, és elkezdenek dolgozni a kapcsolaton. Ebben a munkában hasznos, ha párterapeuta segítségét kérik, és őszinte elhatározással nekifeszülnek egy tanulási folyamatnak. Ha a pár ezt választja, komoly önismereti és párkapcsolati nyereséget zsebelhetnek be: új alapokra helyezhetik a kapcsolatukat, és mindeközben sokat tanulnak önmagukról és a másikról. Ennek a lehetőségnek a nehézsége, hogy a tanulási folyamat során felszínre kerülhetnek olyan negatív tulajdonságaik, amelyekkel nem szívesen néznek szembe. És persze a párterapeuták óradíja sem alacsony.

Forrás: Northfoto

3. Próbaidő együtt

Dönthetnek úgy is, hogy megpróbálják együtt, de csak egy kitűzött ideig. Megegyeznek egy próbaidőben, amely mondjuk fél évig tart. Ennél a lehetőségnél is dolgoznak a kapcsolaton, de nem igazi nekifeszüléssel. Ha fél év múlva sem változik semmi, akkor nyugodt lélekkel köszönhetnek el egymástól: ők megpróbáltak mindent. A nehézsége ennek a döntésnek, hogy az a fél, aki maradna a kapcsolatban, szorongással tölti el ezt az időt, míg a másik esetleg mindent elkövet, hogy a másik számára nyilvánvalóvá tegye, itt már csak a válás segít.

4. Saját élet közös házban

Eldönthetik azt is, hogy gyakorlati szinten együtt maradnak, egy fedél alatt élnek továbbra is, de nincs köztük intimitás vagy szexualitás. Ki-ki éli a saját életét, és a másikéba már nem szól bele. Az együttélésnek ez a formája valójában már szinte különélés, és csak addig szokott működni, amíg a felek pokollá nem teszik egymás életét, és egyikük el nem költözik.

5. Próbaidő külön

Próbaképpen külön is tölthetnek néhány hónapot. Ennek csak akkor van értelme, ha legalább egyikük komolyan fontolgatja a végleges szakítást. Ilyenkor mindkét félnek lehetősége nyílik arra, hogy megtapasztalja, milyen egyedül élni, hiányzik-e neki a másik. Lehetőséget kapnak arra, hogy egymástól fizikailag is eltávolodva lecsillapodjanak az indulataik, és tisztább fejjel hozzák meg a végleges döntést. Nagy hátránya ennek az alternatívának, hogy amíg a felek külön élnek, a párkapcsolatról és az együttélésről semmit nem tanulnak.

6. Elválás

Az utolsó lehetőség a szakítás. A pár tagjai lefolytatják a válást, különköltöznek, és visszaadják egymás szabadságát. Nem foglalkoznak többé a másik életével. Amíg az ember eljut egy ilyen döntéshez, nagyon intenzív, testet-lelket megterhelő érzelmeket élhet át. Megélheti az egyedül maradástól való félelmet, a kapcsolat kudarca miatti bűntudatot, a magány érzését, a veszteség fájdalmát, a helyzettel szembeni tehetetlenséget, gyűlöletet, dühöt és neheztelést a partnerrel szemben. Nehéz ez az alternatíva, hiszen aki így dönt, maga választja a gyászt. Mivel egy szakítás mindenképpen veszteségélmény annak is, aki ezt a döntést meghozta, érdemes tudatosítani és elsiratni mindazt, amit elveszített a különválással. Csak egy jól feldolgozott gyász után érdemes új kapcsolatot kezdeni. Ha ez a folyamat nem megy végbe, a megakadt gyászfolyamat súlyosan megterhelheti az új párkapcsolatot.