"A kiégés minden szakmában előfordulhat, mégis a humán szolgáltatások szférájában dolgozókat (egészségügy, pedagógusok, segítő szakmák) érinti elsősorban – magyarázza Dr. Bikfalvi Réka egészségpszichológus, a Lélekkel az egészségért alapítvány vezetője. – Ennek oka abban keresendő, hogy elsősorban itt található meg a frusztráció számos „beépített" forrása: alacsony jövedelem, hosszú munkaidő, extra igénybevétel mellett nagy felelősség, ugyanakkor elégtelen intézményi támogatás, adminisztratív terhek, az előrejutás lehetőségének hiánya. Ezeken a pályákon a munkavállaló rendszerint kevés (pozitív) visszajelzést kap a munkájára, gyakran egyáltalán nem is mérhető objektíven a teljesítménye."

Forrás: Northfoto

Nélküled összedől a cég?

A kiégés természetesen nem azonnal, egyik napról a másikra következik be. A folyamat első szakaszában a munkavállaló még lelkes, teljes erőbedobással dolgozik, meg akarja váltani a világot. Ez a szakasz fokozott túlteljesítéssel jár, és ha mindez bizonyítási kényszerrel is párosul, akkor egyre sürgetőbbé válnak a feladatok, az ember hirtelen túlterheltté válik, már nem képes arra, hogy kiadja a kezéből a munkát, mindent maga akar elvégezni.

„Csakhogy a fáradtság egy idő után állandósul, ami a teljesítmény csökkenéséhez, vezet – folytatja Dr. Bikfalvi. – Az egyre több munka mellett a munkavállaló lassanként lemond a feltöltődési lehetőségeiről: elhanyagolja a barátait, családját, egyre kevesebb idő jut személyes igényeire. Lassan meg is feledkezik róluk. Eltűnnek az életéből az érzelmek, a humor, a felszabadultság, minden szürkévé, egyhangúvá válik. A legtöbben ilyenkor teszik fel a kérdést: minek is csinálom én ezt? Észlelik a fáradtságot, a jelentkező testi tüneteket, de egyelőre még a szőnyeg alá söprik a problémát, még mindent megtesznek, hogy a környezetük ezt ne vegye észre."

Már nem fontosak a barátok

Ilyenkor az ember ítélőképessége lassan deformálódik, megváltozik az értékrendje: a család, és a barátok jelenléte egyre jobban idegesíti, mert úgy érzi, akadályozzák a munkavégzésben. Ennek persze az az eredménye, hogy fokozatosan elmagányosodnak, beszűkül a gondolkodásuk. A környezetük jelzéseire, aggódásukra dühösen, ingerülten reagálnak.

„Ekkor már radikális változások láthatók a viselkedésben: ivás, dohányzás, fogyókúra vagy épp gyors súlygyarapodás – figyelmeztet a jelekre az egészségpszichológus. - Amíg az előző szakaszokban a külvilággal való kapcsolat vesztik el, most eltávolodnak saját belső világuktól. Megjelenik a belső üresség érzése, a szorongás, alvászavar, pánikroham, fóbiák. Aki eljut idáig, az már reménytelennek, kilátástalannak, örömtelennek érzi az életét, elhatalmasodik rajta a depresszió, és a kialakult pszichoszomatikus tüneteik már orvosi kezelést igényelnek."

Előzd meg!

A kiégés tehát egy hosszú folyamat, és minden szintjén van lehetőség a beavatkozásra. Természetesen a legfontosabb mégis a prevenció. Itt óriási szerepe van az önismeretnek, a folyamatos önreflexiónak.

Szánj időt, energiát az önismeretre akár csoportos, akár egyéni formában! Fontos azonban a munkához való viszony átgondolása is. Gondold át, hogy mennyire reálisak az önmagaddal szembeni elvárásaid! Biztos, hogy neked kell a legtökéletesebb munkaerővé válnod? Ha te nem dolgozol, tényleg tönkremegy a cég? Biztos, hogy a teljesítményed alapján dől el, hogy mennyit érsz? Fontos, hogy fogalmazd meg azokat a félelmeidet, amelyek akadályozzák azt, hogy kevesebbet teljesíts. 

Kérj segítséget!

Ha úgy érzed , hogy a kiégés előrehaladottabb stádiumaiban vagy, akkor érdemes néhány fontos kérdést tisztáznod magadban: mi a fontos az életedben? Eszerint élsz? Hogyan lehetne megváltoztatni a jelenlegi helyzetet? Amennyiben a kérdésekre nincsenek világos válaszaid, nem tudsz változtatni a helyzeteden, akkor feltétlenül kérj segítséget szakembertől!