Lélek

Recepttár

  • Proin tellus justo

    Málnakrémes piskótatekercs

    Feltöltötte: Reccece
    A tésztához a tojásokat keverjük habosra a cukorral, aztán óvatosan adjuk hozzá a l...

hirdetés

Megcsaltak? Ez még nem a vég!

Szerző:
Pink
| Még senki sem szólt hozzá. Legyél te az első!
Cimkék:
szerelem,
megcsalás,
kapcsolat,
házasságtörés,
félrelépés

Amikor kiderül, hogy megcsaltak, fájdalom, düh és millió kérdés keletkezik benned. Vajon túléli a kapcsolat a félrelépést? Feldolgozható egyáltalán ez a trauma?

Miért lépnek félre az emberek?

A kutatók különböző okokat sorolnak fel arra vonatkozóan, miért válik hűtlenné valaki. Legtöbben szexuális változatosságra vágynak, mások érzelmi hiányt pótolnak a harmadik félnél, és az önbizalmukat erősíti az új kapcsolat. Fontos szerepet játszik a hűtlenségben az is, hogy mennyire van közel egymáshoz a pár két tagja, mennyi időt töltenek együtt. Előfordul, hogy a pár egyik tagja már mindent elkövetett azért, hogy változzon a kapcsolatuk, de nem történt semmi, így inkább félrelép. Van, akinek a hűtlenség az egyetlen lehetősége, hogy kitörjön egy birtokló kapcsolatból, és visszanyerje korábbi függetlenségét.

Előfordul, hogy a hűtlenség oka a kapcsolaton kívülről származnak: egyszerűen találkozunk valakivel, akibe menthetetlenül beleszeretünk. Vannak, akik állandó megerősítést igényelnek, és minden alkalmat megragadnak a hódításra. Ha ez sikerül, a fellegekben járnak a megerősödött önbizalomtól. Vagyis óriási félreértés, hogy az emberek csak akkor lépnek félre, ha valami alapvető dolog hiányzik a kapcsolatukból.

Hogyan éljük túl a félrelépést
Forrás: Fotolia

Gyanakvás és tagadás

Sokan vannak, akik párjuk legkisebb rezdülését is érzékelik, és azonnal megérzik, hogy valami elindult. Vannak persze jelek, amelyek alapján külső viszonyra következtethetünk: a másik mindent kritizálni kezd, hirtelen megnő vagy éppen csökken a nemi vágya, többet törődik a külsejével, többet van távol otthonról, nem érdeklik már a közös tevékenységek.

Nehéz elviselni a gyanakvással járó feszültséget, ilyenkor megkezdődik a kérdezősködés, kutatás, leskelődés a másik után. Van, aki ezen a ponton bevallja a hűtlenségét, mások azonban még hónapokig vagy évekig tagadnak, mert félnek az állandó kapcsolat elvesztésétől, párjuk indulatkitörésétől, vagy mert nem akarják megbántani a társukat.

A lelepleződés

Tízből nyolc esetben kiderül a hűtlenség. A megcsalt partner reakciója igen változatos lehet. A megkönnyebbüléstől a tettlegességig bármi előfordulhat. Sokszor olyan évekig elrejtett indulatok törnek ki a megcsalt partnerből, amitől az nem ismer magára. A legtöbb ember mélyen megbántódik, oda az önbizalma, az önértékelése, a nőiessége/férfiassága. Elborítják őt az érzések. Sokan (elsősorban a nők) a saját felelősségüket keresik, magukat okolják a félrelépésért, és mindent elkövetnek, hogy megtartsák a partnerüket. Az érzések intenzitása naponta változhat. Sokan úgy érzik, megbolondulnak ebben a kavalkádban. Pedig csak normálisan működnek.

A megcsalás akkora krízis, amit valóban nehéz elviselni. Sok mindent elkövethetünk ebben az állapotban, két dolgot azonban soha ne tegyünk: ne emeljünk kezet a társunkra, és ne vonjuk be a gyerekeket ebbe a konfliktusba. A szülők privát szférájáról van szó, ne tekintsük szövetségesünknek a gyerekeinket! Legjobb csak annyit mondani nekik, hogy a szülei most válságban vannak, de mindketten dolgoznak a megoldáson. Heves krízis idején érdemes elhalasztani a döntéseket. Óvatosságra és körültekintésre van szükség ahhoz, hogy végérvényes döntéseket hozzunk, ezért várjunk addig, amíg egy kicsit csillapodnak az indulataink. Mivel senki nem ismeri a kapcsolat teljes valóságát, tartsuk távol magunkat családunk és a barátaink tanácsaitól. Az ő szemükben az egyik fél jó, a másik rossz. Valójában egy kapcsolat elromlásáért mindkét fél száz százalékig felelős.

 Zsákutcában
Vannak, akik hamar meghozzák a döntést: maradnak és újraépítik az állandó kapcsolatukat, mások inkább elválnak, és új életet kezdenek egyedül vagy az új párjukkal. Sokan azonban még hónapokig, nem ritkán évekig hezitálnak, és képtelenek dönteni a szerető és az állandó partner között. A megcsalt fél sem tudja rászánni magát a válásra, és olyan ember mellett él, aki megalázta őt, és nem képes határozott döntést hozni.

Sok esetben az új partner körül forog a régi pár élete. A kapcsolatok aranyszabályát itt is érdemes alkalmazni: ne arról beszélj, amit nem akarsz, hanem arról, amit szeretnél. Legjobb, ha az állandó partner pozitív dolgokat kér a maga számára: több időt, törődést, közösen végzett tevékenységet. A megcsalás feldolgozása azonban csak akkor kezdődhet meg, ha vagy végképp elválnak egymástól, vagy a hűtlenkedő befejezi a viszonyát a harmadik féllel, és újra elköteleződik a régi partnere mellett. Tudniuk kell viszont, hogy a kapcsolatuk soha többé nem lesz olyan, mint korábban. A történteket elfelejteni nem lehet, és legalább két év kell ahhoz, hogy ezt feldolgozzák. Ez csak akkor sikerülhet, ha időnként foglalkozunk a fájdalmas érzésekkel: ki kell bírni őket, teret kell engedni a fájdalomnak.

Segíthet, ha leírjuk a negatív érzéseinket, vagy többet beszélgetünk a barátainkkal. Könnyebb feldolgozni a fájdalmakat, ha belekezdünk valami új tevékenységbe, hobbiba. A feldolgozás akkor történt meg, ha már ismét jobban alszunk, csökken a párunk iránt érzett negatív érzésünk, ha ismét szívesen vagyunk együtt vele. A kapcsolatunk feltehetőleg más lett, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabb, mint korábban.


(A cikk Alfons Vansteenwegen, Maureen Luyens: Pedig szeretjük egymást című könyve alapján készült)

Lapozz tovább

hirdetés

friss hírek