Amikor valaki, aki közel áll hozzánk, beteg lesz, hegyeket mozgatnánk meg azért, hogy segítsünk neki. Azonban amikor ő mégsem kér ebből a legtöbb ember dühös lesz, ordítozik és fenyegetőzik. A kapcsolat szempontjából hibás lépés, bár pszichológiai szempontból tökéletesen érthető.

Rohánszky Magda

Erőszakos szeretet

Ugyanis amikor valaki megbetegszik, a családja és a barátai elsődleges reakciója a segíteni akarás. Különösen a nők serénykednek az újfajta gyógymódok és csodaszerek felkutatásában. A férfiak pedig, főként, ha ők a páciensek, bizalmatlanul fogadnak minden alternatív megoldást. Az elutasítást azonban a hozzátartozók legtöbbször értetlenül fogadják, és továbbra is kétségbeesetten igyekeznek ráerőltetni akaratukat a betegre.
- Mindez a tehetetlenségből fakad - magyarázza Rohánszky Magda, a Szent László Kórház onkopszichológusa. - Nem könnyű elfogadni, de a családtagoknak meg kell érteniük azt, amikor szerettük nemet mond. Azt gondolom, kínálják fel a lehetőséget. Vagyis jó, ha felajánlják a segítséget, de meg kell érteniük, amennyiben a beteg azt mondja, ezzel ő nem ért egyet, ezt ő most nem szeretné. Fontos, hogy a tehetetlenség miatt érzett frusztráltság ne torzítsa el a segítségadást, vagyis ne legyen belőle erőszak.
- Tény, a hozzátartozóknak gyakran nehezebb, mint a betegeknek. Bár a daganatos ember kerül az életét veszélyeztető helyzetbe - kezelésekre jár, mellette állnak az orvosok, van reménye a gyógyulásra -, a családtagokkal igazából senki sem törődik - teszi hozzá az onkopszichológus.

Stresszkezelésa hozzátartozóknak

Pedig egy ember ápolása óriási feladat. Nem csak azért, mert a család ilyenkor teljesen átszervezi az életét, kezelésekre kíséri a beteget, hiszen ez többnyire természetes. Lelki teher is. Ráadásul gyakran a rosszul értelmezett felelősségvállalás a segíteni akaró egészségét is veszélyezteti.
- Neki ugyanúgy folytatódik az élete, akadhatnak megoldásra váró problémái a munkahelyén, de ezt nem tudja megbeszélni senkivel, és sokszor talán nem is akarja. Hiszen mi az én gondom ahhoz képest, hogy a párom rákos - mondja Rohánszky Magda. - Ezért hoztuk létre a Tűzmadár Alapítványt, amely a daganatos betegeknek és hozzátartozóiknak nyújt segítséget. Nemrég meghirdettünk egy terápiás csoportot is, ahol ahol a családtagok tanulhatják meg a stresszkezelést, illetve azokat a technikákat, amelyeket bármilyen konfliktus feloldására használhatnak.

Ajánld fel a segítségedet, de tudd elfogadni a visszautasítást is.

Az életbe csatoljuk vissza

Gyakran az is előfordul, az ismerősöket elriasztja a tehetetlenség. Sok daganatos ember panaszkodik arról, míg az első fél évben rengeteg segítséget kap a barátoktól és a kollégáktól, ha a gyógyulási folyamat elhúzódik, elmaradnak a találkozások, az érdeklődő telefonok.
Mert meg lehet kérdezni a beteget arról, milyen volt a kezelés, mit élt át, de nem lehet mindig erről beszélni. Ám miután a közös élmények vagy az azonos munkahely nem köt össze minket, azt hisszük, az életben történt egyéb események nem fontosak. Pedig a beteg embernek az a lényeges, hogy az életbe csatoljuk vissza, nem az, hogy panaszkodhasson.

Akkor is, ha nehéz

Magyarán meg kell tanulni helyesen szeretni a másikat. Szeretni akkor is, ha nehéz, és akkor is, ha a másik nem ért egyet velünk. Az onkopszichológus szerint azzal kell tisztában lenni, hogy a betegnek valójában mire van szüksége. Érdemes mindig megkérdezni magunktól, azzal, amit teszek vagy mondok, valóban tudok a másiknak segíteni, vagy csak a saját lelkiismeretemet akarom megnyugtatni.
- Sosem felejtem el, a kisfiam kicsi volt, és telente többször is volt kruppos. Egyik éjjel rohamot kapott, kijött az ügyeletes orvos, és ő is aggódott, időben beérünk-e a kórházba - meséli Rohánszky Magda. - Erre mi is elkezdtünk kapkodni, amikor a gyerekem egyszer csak megállt a szoba közepén, és azt mondta: mama, ne csináljátok ezt, ne kapkodjatok annyira, ne izguljatok... Lehet, hogy nem pont így mondta a szavakat, de az volt a lényeg: ne essünk pánikba. Azt gondolom, ez a fontos. Vagyis nem a pánikot kell kelteni, és azon gondolkodni, hogy jaj de borzasztó, hanem a meglévő körülményekkel kell az életet élhetővé tenni mindannyiunk számára.