Ha azt mondom „női karrier", akkor a helyzet még sötétebb. Lelki szemeim előtt megjelennek a frissen végzett diplomások, a családanyák, a 40-50 év körüliek, akik kórusban sorolják a rossz tapasztalatokat. Az állandó bizonyítási kényszer, a munka és a magánélet közötti arányok megtartása, mind azt bizonyítja, hogy a „férfivilág" elvárásainak egyre nehezebb megfelelni.

Természetesen nem mindenki vágyik súlyos felelősséggel járó pozíciók betöltésére, mégis egyre többen vagyunk, akik szívesen feszegetnénk a határainkat. Hogy miként lehetünk jó sorsunk kitartó kovácsai, arra az utóbbi években már számos képzés nyújt segítséget.

Például minden hónap első keddjén egy fesztelen, klubhangulatú, interaktív beszélgetésen ismerkedhetünk a karrierépítés egyes fázisaival, többek között önismereti játékkal, tesztek kitöltésével, és személyes fejlődési terv kidolgozásával.

Joó Zsuzsanna karrier-tanácsadó személyisége, színes előadásmódja meggyőz minket arról, hogy az önbizalom és a magabiztosság nem bűn.

Honnan jött a karrieriskola ötlete?

- Cégvezetőként, főszerkesztőként hosszú évekig szigorú napirend szerint, megfeszített tempóban dolgoztam. A munkám inspirált, sikerélményt nyújtott, de a házasságom sajnos nem bírta el a terhelést. Próbáltam választ keresni arra, hogy egy sikeres ember esetében törvényszerű-e a magánélet kudarca, az előbb-utóbb bekövetkező munkahelyi kiégés. Egy év alatt számtalan ilyen témájú kiadványt olvastam el, és a tapasztalataimat megosztottam a barátaimmal. Rájöttem, hogy a felnőtt embereknek is időről-időre szükségük van megerősítésre, és nem szégyen, ha külső segítséget kérünk. Ilyen értékes információk birtokában hoztam létre az iskolát.

Mindenki sikeres életre vágyik, de a „karrier" szót gyakran negatív értelemben használjuk. Mi lehet az oka?

- Az angolszász kultúrában a karrier tulajdonképpen életpályát, életutat jelent, amin haladsz. A magyar gondolkodásmód valamiért tévesen a saját sikere érdekében másokon átgázoló magatartást érti ez alatt. Ha pedig nők esetében használjuk a karrier kifejezést, akkor ez egyértelműen egy szitokszó. Amikor hat évvel ezelőtt létrejött az iskola, engem is értek támadások, de én elsősorban önmenedzselésre „tanítom" a hozzám fordulókat.

Joó Zsuzsanna

A Kossuth Klubban megtartott „karrier keddek" látogatói többségében nők. Van különbség, és ha igen, miben a férfiak és a nők életpálya-tervezése között?

- Abszolút van különbség. A férfiak genetikailag is mindig magabiztosabbak, általában nem kérnek segítséget pályaválasztás során sem. A nők hajlamosak évekig azon töprengeni, hogy egyáltalán alkalmasak-e az általuk megálmodott hivatásra, és sokszor az önbizalomhiány miatt váltanak életük során többször munkahelyet. A férfiak ugyanezt nem érzik tragédiának, egyfajta tapasztalatszerzésnek tartják, a versenyszellem pedig hajtja őket tovább.

Mondok egy példát: a férfiak általában azzal keresnek meg, hogy mit csináljanak másképp a munkaterületükön, hogy még jobbak legyenek? A nők azzal a kérdéssel fordulnak hozzám, hogy mit csinálnak rosszul?

Életünk során több alkalommal is választási helyzetbe kerülünk, és ilyenkor nem biztos, hogy képesek vagyunk egyedül dönteni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nőknek úgy 35-40 éves koruk körül jön meg az „eszük". Addigra már túl vannak néhány felesleges körön munkahelyen, kapcsolaton, házasságon, nagyobbak a gyerekeik. Megérkeznek oda, hogy újraprogramozzák az életüket, és merjenek változtatni. Ebben segíthet az életpálya-tervezés, a tanácsadás.

Régi frázis, hogy a magyar ember kórosan alulértékeli a képességeit, míg az angolszász kultúrában élők tudják, mennyit érnek a munkaerőpiacon. Mi a tapasztalatod?

- Ezt hozzuk a gyerekkorunkból, a neveltetésünkből, és sajnos az iskolai oktatásból is hiányoznak az önismereti órák, az életre nevelés. Például egy svédországi barátnőm, aki tudja, mivel foglalkozom, a következőt kérdezte tőlem: meg lehet élni karriertervezésből Magyarországon? Svédországban éhen halnál, mert már az általános iskolában megtanítják a gyerekeket arra, hogyan írjanak önéletrajzot, hogyan készítsenek honlapot, ha egyszer vállalkozók lesznek, és hogyan jelentkezzenek be a munkaügyi központba. Itt a lényeg! Az önmenedzselés készségeit nem sajátítják el az emberek, és sajnos még a felsőoktatásban sem foglalkoznak ezzel.

Ha valaki azzal keres meg, hogy állást szeretne változtatni, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá, mit javasolsz?

- Nézd, ha valaki céltalan, nincs elképzelése, jövőképe, akkor először ezen kell dolgozni, és ez már nem karriertervezés, hanem coaching. Ki kell szedni belőle, hogy mi az erőssége, alkalmazottként vagy vállalkozóként tudja-e elképzelni magát, hajlandó-e tanulni, mennyit szeretne keresni? Nagyon fontos az is, hogy milyen távolságra hajlandó elmenni egy új állásért? Figyelembe véve a külső és belső indítékokat, szép lassan kibomlik az illető személyisége, és kiderül, hogy egyes hivatások végzésére nem is alkalmas. Ilyenkor megspórolunk neki néhány felesleges kört.

Előfordulhat az a helyzet is, hogy csak a kiégés, a fáradtság az, ami miatt váltani szeretne valaki, de akkor sem biztos, hogy pályát kell változtatni. Az a tapasztalatom, hogy még diplomások sincsenek tisztában a saját képességeikkel, és nem rendelkeznek információkkal egyes szakmákkal kapcsolatban. Sok esetben már az is segít, ha ellátom őket a hiányzó ismeretekkel, az illető elkezd magán dolgozni, és szép lassan eljut a számára legtesthezállóbb döntésig.