Forrás: Park Könyvkiadó

A tényleg elképesztően fotogén litván céklaleves fényképe láttán máris összefut a nyál a számban, úgyhogy gyorsan visszalapozok pár oldalt. A harmincadikon a Kerítőleves történetéből sokadszorra beigazolódik, hogy a férfi – esetünkben a népszerű zenész, Zorán – szívéhez is a gyomrán keresztül vezet az út. És ha már szóba kerültek a monológok: A cukor bosszúja és a Disznótor a konyhámban című különösen tetszik. Bár a mákos gubához nem kapcsolódik emlékezetes történet, javíthatatlan édesszájú lévén, azt hiszem, első körben ezt a receptet próbálom ki. Már csak azért is, mert Eszenyi Enikő eképpen méltatta kolléganője messze földön híres specialitását: „A mákos gubájáért, ha kell, egy hétig egy irányba mennék."

A gasztronómia iránti szenvedélyed családi örökség?

Gyerekkoromban is szívesen időztem a konyhában, valószínűleg azért is, mert nálunk otthon mindig a konyha volt a ház szíve. Afféle központi hely. Ezért is ragaszkodtam ahhoz, hogy a könyvemben szereplő ételeket a saját házamban-konyhámban készíthessem el, hiszen az ízek, a hangulatok, a közös baráti étkezésekkel kapcsolatos érzések mind oda kötnek. Anyukám felnőttként tanult meg főzni a nagynénjétől, engem viszont pici koromtól kezdve befogtak a konyhai munkálatokba. Sok időt töltöttem a pótnagymamámnál Érdligeten, ahol a család hölgytagjai egyfolytában főztek, méghozzá istenien. Kiváltságos helyzetemből adódóan már kislányként megismerhettem a különféle gasztronómiai irányzatokat.

Például melyiket?

Mivel az édesapám nem sokkal a születésem után meghalt, és mivel anyámnak dolgoznia kellett, volt egy dadám, a Magdus. Az ő mamája, Kovács néni a hagyományos konyha híveként rendszerint agyoncukrozott teával és jó fokhagymás, bő zsírban kisütött bundáskenyérrel kínált.

Neki állítasz emléket a csirkeláblevesről szóló monológban.

A mai napig a csirkeláb bolondja vagyok (nevet): imádom szopogatni. Emlékszem, anyám már a látványától rosszul volt. Ő egyébként állandóan fogyókúrázott, ennélfogva a diétás vonalat képviselte, míg a dadám egy kellemes átmenetet az anyám és Kovács néni között. Mindezeknek köszönhetően a cukros-ecetes vízben készült salátát ugyanúgy megeszem, mint a dijoni mustáros-rokfortosat.

Forrás: Park Könyvkiadó

Az jó. Ezek szerint nem vagy válogatós.

Sajnos nem! Mindent főzök és mindent megeszek, ez itt a nagy probléma (nevet). A fogyókúra-kérdést szintén hosszasan taglalom a könyvemben. Mivel imádok enni, úgy érzem, állandóan kompenzálnom kell. Rájöttem, hogy tulajdonképpen azért sportolok – négy hónapja rendszeresen futok -, hogy ehessek. Hát nem borzasztó!?

Mindennap főzöl?

Nem, ez az én nagy szerencsém, hogy nekem nem kell főznöm, tehát nem kötelező. Ennélfogva bármikor szívesen fakanalat ragadok, amikor a kedvem tartja, és persze amikor ráérek. Nyilván ezért is élvezem annyira: úgy érzem, az ízekkel való kísérletezést sosem tudnám megunni. A baj csak az, hogy állandóan óriási mennyiségeket főzök.

Úgyis népes a családod!

Ennyire azért nem! (nevet) Mindig mindenből egy hadseregnyi adag készül, ami azért túlzás. A gazdaságos főzés terén bőven van még mit tanulnom.

Sikerült átadnod a főzés örömét Rozi lányodnak és pótgyermekednek, Sandrának (Sztevanovity Sandra, Zorán lánya – a szerk.)?

Úgy tűnik, a lányok szívesen serénykednek a konyhában, és boldogan segítenek. Sandra elég jól főz. Annak idején megígértem neki: ha rászánom magam a szakácskönyvírásra, akkor az állattérképek elkészítése az ő reszortja lesz.

Kapcsolódó cikkek

Vágj bele Jamie Oliverrel!

Utazd körbe a világot Jamie Oliver új könyvével; remek receptek, csodás fotók Franciaországtól Marokkóig!

Döbbenetesen lefogyott Nigella Lawson

Kvíz: Gasztromókus vagy?

A felettébb mutatós borjú-, boci- és a malactérképre gondolsz?

Az én ötletem volt, hogy öltöztessük fel az állatokat, de Sandra végezte a munka érdemi részét. Remek ízlése van, és nagyon jól rajzol. Ügyes lány! Arról nem beszélve: ha ő nincs, akkor most valószínűelg nem tartom ezt a könyvet a kezemben. Ugyanis pár évvel ezelőtt Sandra csinált nekem egy gasztroblogot a születésnapomra. Így kezdődött... Bár néhány recept után a blogírás abbamaradt, ő a legkevésbé sem hagyott békén (nevet). Mindkét lányom nagy kedvvel segített a könyv körüli teendőkben. Jó látni, hogy nem idegenkednek a főzéstől, mi több, örömüket lelik benne. Ragaszkodnak a megszokott ízekhez, és fontosak számukra a hagyományok.

Az Abraka babra – Monológok a konyhámban című könyvében Hegyi Barbara saját kávétortareceptjét is ajánlja, melyet itt olvashatsz.