Örömmel csapok le a vaskos fotóalbumra, amellyel Csaba találkozónkra érkezik. Miközben a fényképgyűjteményt lapozgatva a remekművekben gyönyörködöm, azon tűnődöm, vajon én mennyi idő alatt alkotnám meg - egy szál késsel - például a „Borozó ember tökben" címűt. A dinnyehéjba faragott Munkácsy-festményről, az Áldás című szentkép részletéről vagy az esküvői dinnyeszoborról nem beszélve. Mátyás király arcképe ugyancsak hatalmas falat lenne, szó szerint és képletesen is. Nem így Csabának, aki a tavaly augusztusi szegedi grillfesztiválról kezd el mesélni.

Csaba egy szál késsel dolgozik

- Szegeden kipróbáltam egy teljesen új faragási stílust. A létező legnehezebbet - teszi hozzá. - Életemben először faragtam sütőtökből teljes emberi alakot.
Lelkesedését látva nem lepődöm meg azon, hogy hat évvel ezelőtt a vendéglátó-ipari szakközépiskola átlagosnál kreatívabb szakácstanulójaként magánszorgalomból végezte el az alapfokú zöldségszobrász-tanfolyamot. Pár hónappal később pedig már első versenyére utazhatott.
- A helyszínen derült ki, hogy többszörös olimpiai és világbajnok ételszobrászokkal vagyok egy mezőnyben - idézi fel az emlékezetes debütálást, amelyről mindjárt bronzéremmel tért haza. Húsvéti jelenetek című kompozíciója sikerén felbuzdulva pedig azóta minden jelentős hazai és nemzetközi megmérettetésen indul zöldségszobraival, és ma már számos díjnyertes alkotással büszkélkedhet.
- A versenyeken nincs megadott téma - magyarázza -, ez a nehéz az egészben. Egyébként sosem gondolkodom előre, szívesebben improvizálok. Például virágot, mert az mindig szemet gyönyörködtető - jegyzi meg nevetve, majd azt is megtudom, a klasszikus motívumhoz többnyire céklát, fehér retket vagy sárgarépát használ. A nagyobb lélegzetű munkáknál pedig a tökre esküszik.

A tök a legkedveltebb alapanyaga

- Szerintem minden zöldségszobrász legkedveltebb alapanyaga - vélekedik a szakmai berkekben népszerű zöldségről. - A dinnyéből készült alkotások szintén nagyon látványosak - folytatja a kedvencek sorát -, és én kifejezetten szeretem a fekete retket is. Egyrészt remekül faragható a felülete, másrészt gyönyörű leveleket és rózsát lehet formázni belőle.
Kulisszatitokként elárulja, a versenyekre a szobrászok otthon előre elkészítik remekeiket, a helyszínen „csak" bemutatják az alkotásokat. Pontosabban, van, ahol a zsűri nem éri be a leszállított versenyművekkel, ilyenkor a résztvevőknek helyben kapott alapanyagból, közönség előtt is bizonyítaniuk kell.
- A lényeg, hogy csak ehető anyaggal dolgozzunk - ismerteti a legfontosabb alapszabályt. - Állványnak használhatunk hungarocellt, de homok vagy kavics helyett érdemes például szezámmaggal díszíteni, mert az előbbiekért pontlevonás jár. A zsűri különböző szempontok szerint értékel. Nagyon figyelik például, hogyan kezeljük az alapanyagokat, és azt is szigorúan ellenőrzik, csak késsel dolgozunk-e.

Tésztából is alkot

Csaba elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tavaly Svájcban elvégzett egy ételszobrász-tanfolyamot, ahol a világ legnevesebb mestereitől tanulta a szakma fortélyait. A versenyek mellett naptárjában évente öt-hat nagyobb bemutató szerepel. Ezenkívül esküvőkre, rendezvényekre is rendszeresen szállít zöldség- és tésztakölteményeket. Merthogy egy ideje tésztaszobrászattal is foglalkozik.
- Legelső tésztaszobrommal 2005-ben nagy meglepetésemre nemzetközi ezüstérmet nyertem, ami alapján felvettek a német szakácsszövetségbe - említi büszkén három évvel ezelőtti sikerélményét.
A távolabbi jövőt illetően határozott elképzelései vannak: a vendéglátó-ipari főiskola elvégzése után egy svájci gasztronómiai egyetemen szeretné elmélyíteni kulináris ismereteit, de tervei között szerepel az is, hogy kitanulja a cukrászmesterséget. Ráadásul elhivatott szakács, aki imádja a szakmáját.
- Nekem az a legnagyobb elismerés, ha a vendég elégedett - mosolyodik el. - Élvezem, hogy kedvemre kombinálhatom az ízeket, és nagyon szeretek egyedi fűszerkeverékeket kikísérletezni. Ebben a szakmában a fantáziának semmi nem szab határt - érvel, miért jó szakácsnak és zöldségszobrásznak lenni. - Az is inspirál, hogy nap mint nap bizonyíthatok. De a legjobb érzés, amikor a vendég a munkám láttán megjegyzi: „ezért érdemes volt ma felkelni". Olyankor tudom, annak az embernek aznap szereztem néhány boldog pillanatot.