Semmi baj, már nem aludtam. Micsoda, esküvő?! Jól van, na, persze hogy tudtam. De a délutáni szunyókálásomba csak így belecsörögni nem illendő. Szóval? Július közepe? Épp ideje kezdeni a szervezést.

Ajaj, ha azt mondod, „Atyám", arra csak egy visszakérdezés lehet: mennyi?

Mit akartok? Ja, fiam, második nekifutásra már tudhatnád. Amikor neked volt az első, akkor mi is kiforgattuk a zakó zsebét. Ne is mondd, még szerencse, hogy a vőfélyt nem te rendelted.

Értsd meg, az a parasztlagzi Valériával egy kollégiumi menzán kissé ellentmondásos – ez a legkevesebb, amit mondhatok. Ezer szerencse, hogy nem akartatok szekeret felhozni a második emeletre. Már az is sok, hogy a lépcsőn motoroztatok. A végét nem láttam, mert még azelőtt mentünk el, hogy Laca meg Bubus végigrókázták a koszorúslányok vállát. Ezek a kemény vízilabdás fiúk már az ötödik üveg pezsgőnél kidőltek. De ennek, már megbocsáss, Vali volt az oka, aki elhívta az egész sportklubot, hogy megmutassa, őt sem hagyják hajadonfővel megaszalódni. (Pedig már nagyon állott szaga volt – ha érted, mire gondolok). De Valinak ez nem volt elég, készíttetett egy malomkeréknyi grillázstortát, templommal, összkomfortos parasztházzal – ilyet addig csak kiállításon láttam –, és elkezdte megétetni ezeket a kétméteres, szekrényvállú fiúkat grillázzsal. Utána meg a csokoládékrémes marcipánnal.

Naná, hogy kicseszésből! Úgy gondolta, megédesíti nekik ezt a napot. Csak arra nem számított, hogy tánc közben a húgod meg a nénéd vállán köt ki a grillázs, pezsgőben oldva. Mert kellett nektek egy umca-umca banda is. Na, ez a három együtt volt nekik sok.

De mennyiről is beszélünk? Hatjegyű? Hééét?

Kész tönkremenés ez, fiam, és még három testvéredet kell kiadjusztálnom. Most gondold el, ha mindegyik bedobja: Hogyvóóót, hogyvóóót, aztán ismételnek. Az mindösszesen nyolc esküvő. Lenne, ha hagynám.

Szóval? Szűk családi kör? Kisfiam, a legutóbbi szűk családi körön legalább ötvenen voltunk: a vérrokonok, mindenkinek a felesége vagy férje, a volt felesége, az új felesége, az új férje, sógorok, a gyerekek a különböző almokból. Ott derült ki, hogy kedvenc barátod, Kruci legalább három olyan gyerekkel járt egy iskolába, akinek a szülei így-úgy rokonságban, vagy inkább sógorságban voltak... Volt is nagy ajtócsapkodás utána, amikor a feleségek is rájöttek...

Szűk családi kör. Jó figura vagy: legalább két emeletes busz kell csak az első fokú rokonoknak – a mi oldalunkról. És akkor még Ingrid szülei, bátyja, húga, nénjei, az ángyikája körösztanyja. Meg Ingrid első férje, aki még mindig reménytelenül szereti, meg az első gimnáziumi udvarlója, meg onnan a legszűkebb rokonság. Mind eljönne.

Neeeeeeeeeeeeem.

Utánaszámoltál már ennek? Ja, hogy azért lesz másfél millió, mert sátor, kitelepülő vendéglő meg még a limuzin. Helikopter nem lesz? Mondd, kérlek: benne vagy te a Magyarország 100 leggazdagabb embere kötetben? És a Vállalkozók aranykönyvében? Jó, akkor az Apeh legnagyobb adófizetőinek jegyzékében? Na akkor máshonnan: én vagyok a Bill Gates? Vagy a Simonyi Karcsi? Neki csak az osztálytársa voltam. Akkor meg mit nagyzolsz?

Biztos vagy abban, hogy Ingrid – egy szorb lány az Őrségből – ekkora felhajtást szeretne a második nekifutásra? Amikor fodrászhoz is csak vonakodva megy – igaz, gyönyörű a haja mindenféle kunsztok nélkül is. A szeme pedig! Mint a tenger vihar után.

Tudom: imádjátok egymást, és emlékezetessé akarod tenni ezt a napot, hogy végre egymásra találtatok.

Fiam, hidd el, ha nem akarod jelzáloggal kezdeni a közös lakást, ha nem akarsz nyolc vasalót, három vízszűrős porszívót, két plazmatévét és észbontó költséget; ha nem akarsz részegedést, masszív dohányfüstöt, csendháborítási bírságot (legalább három törzsőrmesterrel) – szépen szökjetek meg, menjetek a dalmát tengerpartra, vigyétek a keresztleveleket, a polgármesteri papírokat, és a tengerparton, naplementében egy ortodox pópa előtt (plusz két halászlegény vagy búvároktató tanú) mondjatok halkan igent.

De ha Görögországig mentek, még akkor is kisebb a felfordulás, pedig ott nehezebb papot szervezni. Nincs is szebb, mint egy szépen előreálló hasú, fehér kismamaruhás menyasszony... Én csak tudom.

Na, menj, aludj rá néhányat...