Bár hivatalból veszek részt a szombati főzőrandin, előtte ugyanúgy izgulok, mintha szimplán párkeresőbe mennék. Pedig megfogadtam, nem esem kétségbe, ha mégsem ma este találok rá a nagy ő-re. Konkrét feladatom van, anyagot gyűjtök a cikkemhez, ez az ami önbizalmat ad és bátorít. Az pedig, hogy csupa egyedülálló nővel és férfival leszek körülvéve, sokkal szimpatikusabb helyzet, mint amikor olyan társaságba hívnak, ahol csak remélni merem: a partin nem én leszek az egyedüli szingli.

Inkognitóban

A közös főzőcskézés egyébként is jó buli - családi állapottól függetlenül. Ráadásul a szeánszot gyakorlott szakácsember vezényli egy profi főzőiskolában.

Kérj tanácsot főzés közben a legszimpatikusabb pasitól, hátha felfigyel rád!

Időközben megérkezem a randevú helyszínére, így már nincs visszaút. A recepciónál bejelentkezem, majd szert teszek egy kitűzőre. Erre a becenevemet kell felírnom. Úgy döntök, inkognitóban maradok, ameddig lehet. Ennek szellemében Ancsiként vegyülök el az üdvözlőitalért sorban álló konyhatündérek között.

Flörtkártya és bazsalikom

Az öt munkaasztal mindegyikén egy-egy jól hangzó étel receptjét látom, és persze a hozzávalókat. Ma az olasz konyha rejtelmeibe tekintünk be, árulja el az est házigazdája, aki röviden ismerteti a játékszabályokat. Kapunk kötényt, és nemsokára flörtkártyákat is. Utóbbiak arra szolgálnak, ha valakit szimpatikusak találunk, adjunk neki egy ilyet, amelyre ráírhatjuk a nevünket és az elérhetőségünket. Ahogy elnézem, majdhogynem mindegy, melyik fogást választom. Menet közben úgyis vándorlunk az asztalok között, hiszen a cél, hogy minél több emberrel megismerkedjünk. Végül a zöldségimádó cannellonit készítőkhöz szegődöm, ahol rögtön nekiállok padlizsánt aprítani.

A résztvevők - érthető okokból - nem szívesen mutatják arcukat a fotókon

-Ancsi, neked mit hozhatok inni? - kérdezi készségesen házigazdánk. Alighogy leadom a rendelést egy pohár sangríára, jóképű főzőtárs csapódik alkalmi csapatunkhoz, és máris bekapcsolódik a munkafolyamatba. Jól áll a serpenyő a kezében, dünnyögöm magamban, mielőtt villámlátogatásra átruccanok a tejszínes-rákos pennét készítő szekcióhoz. Visszatérve az enyéimhez, kiderül, bazsalikomot kell szereznem.

Többször is próbálkozhatsz

Újabb remek alkalom az ismerkedésre. Olyannyira, hogy fűszerbeszerző körutamon megtudom, a résztvevők közül néhányan nem először vannak itt. Ez egyszerre jó és rossz hír. Rossz, mert ezek szerint elsőre nem jártak szerencsével. Viszont ismét eljöttek, ami arra utal, tetszett nekik a buli. Jobb kezemben a bazsalikomos dobozzal, a balban pedig egy pohár fehérborral a helyemre szlalomozok, ahol a szomszéd asztaltól átigazolt Edittel elvállaljuk a besamelmártást. Pompásan összedolgozunk: ő adagolja a hozzávalókat, én pedig szorgosan kevergetem a masszát. Olyan tökéletesen csomómentes az étel, hogy az arra járóktól rövid idő alatt egy halom dicséretet zsebelek be.

Talán legközelebb?

A szemközti asztalnál serénykedő sárga kötényes srác ugyancsak kitartóan kavargat. Attól a hatalmas adag borsós-gombás rizottótól tutira izomláza lesz holnapra, de egy percre sem engedi ki a kezéből a fakanalat.
- Másodszor vagyok főzőrandin - meséli Judit, akivel az előbb együtt szeleteltük a padlizsánt. A rapid randitól kicsit idegenkedem - ismeri el. - Túl direktnek tartom, valószínűleg feszélyezve érezném magam. Itt kötetlenebb a hangulat. A múltkor nem adtam flörtkártyát senkinek, de most lehet, hogy fogok - jegyzi meg sejtelmesen, engem pedig majd megöl a kíváncsiság, kit nézhetett ki magának. De úgy döntök, egyelőre nem faggatózom.

Közben körültekintően fürkészem a terepet. Nagyjából harmincan lehetünk, huszonöttől negyvenévesig, de szemmel láthatóan több a nő. Őszintén szólva nem látok itt olyan pasit, akinek a köténye mellől szívem szerint soha többé el nem mozdulnék. Aki szimpatikus, az vagy alacsonyabb nálam, vagy jóval fiatalabb. Ez az én formám!

A felhozatal elég vegyes képet mutat

A korábban említett jóképű fiúról kiderül, huszonnyolc éves, jelöltként tehát kiesett, viszont kedvessége és őszintesége magával ragadó.
- A barátaim többségét mostanában a családalapítás foglalja el, így egyre kevésbé kaphatók arra, hogy elmenjünk szórakozni - panaszolja Levi. - Van egy haverom, aki gyakran jár bulizni, de az ő társasága nekem nem jön be - magyarázza, amikor azt javaslom, kóstoljuk meg időközben elkészült remekművünket. De máris új beszélgetőpartnerem akad. A fürtös hajú, korombeli srác új lakásáról és Amerikából rendelt bútorairól áradozik. Mellesleg azt is megemlíti, otthona a motorüzlete felett van, amitől sajnos egyáltalán nem esem hasra. Ez azonban rossz pont nála, így a Piszkos Fred becenéven bemutatkozó srác hamarosan továbbáll.

Nem szabad feladni

- Elég gyenge a felhozatal - állapítja meg morcosan a pult mögött borozgató lány. - Klasszisokkal jobbak a nők, mint a férfiak - vélekedik a tanácsadóként dolgozó, csalódott szőkeség. És, ha kicsit túloz is, azért van némi igazság abban, amit mond. Ennek ellenére a jó hangulat tíz óra után sem hagy alább, a társaság zömének nem akaródzik hazaindulni, pedig nekem lassan muszáj lesz. Hazafelé összegzésként megállapítom: jól telt az este, ízlett a menü. A kellemes élmény pedig feledteti velem, amiért nem itt és most leltem rá arra a férfira, aki mellett egy életen át szívesen elkuktáskodnék.