Már tíz éve dolgozott különféle pszichiátriákon, amikor dr. Vidovszky Gábor 1983-ban úgy döntött, személyiségfejlesztő gmk-t alapít. Azért szakított az állami egészségüggyel, mert azt gondolta, inkább a lelki egészség megőrzéséért kellene többet tenni. Akkoriban fedezte fel magának Seneca műveit, és úgy találta, sokaknak segítene, ha elmélyednének az ókori gondolkodó írásaiban. Ekkoriban csak egészséges, ám boldogtalan emberekkel foglalkozott. Többségüknek azt javasolta, szerezzenek be egy Seneca-kötetet, olvasgassák, majd jöjjenek vissza egy hónap múlva.

A dolgok se nem jók, se nem rosszak

- Magam is meglepődtem, mennyit javult az állapotuk – meséli a doktor. – Így kezdett bennem kialakulni az önfejlesztés módszertana. Seneca ugyanis azt tanítja, a dolgok, kevés kivételtől eltekintve, se nem jók, se nem rosszak. Tőlünk függ, milyen jelentést tulajdonítunk nekik. Szerinte a bölcsesség megnyilvánulása, ha képesek vagyunk meglátni az események jó oldalát.

- A doktor később ismét állást vállalt egy vidéki ideggondozóban. Ott azt tapasztalta, a páciensek jelentős része nem igazán beteg, hanem boldogtalan.

Jobbra: Dr. Vidovszky Gábor

Negatív beállítódásuk miatt problémáikat erősen felnagyították, és ezzel beindították a depressziós spirált. Másrészt a természetes örömforrásokat – a zenét, illatokat, ételeket, a természetet – nem értékelték, emiatt nem tudtak feltöltődni lelkileg.

Örömtréning

- Ekkor alakult ki bennem az igény, hogy egy olyan eszközrendszert fejlesszek ki, amelyet szakember segítsége nélkül bárki használhat. Így fejlesztheti pozitív gondolkodását és a természetes örömforrások tudatosabb átélését, e célkitűzés terméke lett az örömtréning. A csoportmódszert már a 90-es évek elején kidolgoztam, főleg azért, hogy a tagok megismerjék az eszközöket, és kedvet kapjanak önálló használatukhoz. Lényeges és tartós változás ugyanis csak kitartó alkalmazásukkal érhető el. A technika elsajátítása ebből a szempontból egy idegen nyelv tanulásához hasonlít: a változás és fejlődés szorosan összefügg a gyakorlás mértékével.

Nem mindegy, hogyan mondjuk

Veszprémi Kata a Tiszta Jövőért Közhasznú Alapítvány által szervezett örömtréningen vett részt Riesz Mária és Gondi János vezetésével. Az alapítvány elsősorban egészségmegőrző programokat, tanfolyamokat indít, ennek jegyében tartanak rendszeresen örömtréninget. Kata rendkívül lelkes, csupa mosoly, és egyetlen negatív megjegyzés sem hagyja el a száját a beszélgetésünk alatt.

- Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet a lehetőségre, és úgy éreztem, valami ilyesmit kerestem – emlékszik vissza Kata. – Az első alkalommal kiderült, nem arról szólnak a foglalkozások, hogy nem veszünk tudomást a negatív eseményekről. Nem is bagatellizáljuk a problémákat, hanem tudatosan más szemszögből vizsgáljuk meg őket. A tréningen arra koncentrálunk, ami jó, ami örömöt szerez.

A foglalkozások általában azzal kezdődtek, hogy mindenki elmesélhette, miféle örömök érték őt az elmúlt héten. Mindig elvégeztek egy-egy relaxációs gyakorlatot is. Az irányított meditáción a résztvevők ellazították a testüket. Majd olyan kérdéseket kaptak, amelyek segítettek felidézni néhány örömforrást, például a zenét, a játékot, a barátság vagy szerelem szép pillanatait.

- Eleinte nehéz volt összeszedni a jó emlékeket – folytatja Kata – , aztán beindultak a pozitív asszociációk. Szerencsére ez éppúgy öngerjesztő folyamat, mint amit a negatív gondolatokkal tudunk csinálni. Nehéz volt viszont „örömtréningesen" beszélni. Az sem volt mindegy ugyanis, hogyan fejezzük ki magunkat. Az volt a cél, lehetőleg pozitívan fogalmazzuk meg a mondandónkat. Például nem jó, ha azt mesélem: tegnap sütit csináltam, és elrontottam. Sokkal szerencsésebb úgy fogalmazni: sütöttem valamit, remélem, legközelebb jobban sikerül. Ugyanazt mondtam el, mégis a második változat reménytelibben hangzik.

Amikor pedig elfeledkeztünk a pozitív megfogalmazásról, bizony zálogot kellett adnunk. Ezt csak a foglalkozás végén válthattuk ki úgy, hogy örömöt szereztünk a többieknek, akadt, aki énekelt, mások pedig valami kedveset mondtak.

A foglalkozásokon a résztvevők sokat dolgoztak párban és csoportban is. Kata már befejezte a tréninget, de törekszik arra, hogy megőrizze áldásos hatásait. Minden este végiggondolja, aznap mi történt vele, aminek örülhet, a barátnőjével pedig csak pozitív dolgokról írnak egymásnak. Amikor valami kellemetlenség történik velük, azt is igyekeznek a jobbik oldaláról megközelíteni.