Családi kör

Receptkereső

Név:

Hozzávalók:

Csak fényképes:

Nehézség:

Szakértő

Tyukodi László
Név:
Tyukodi László
Szakterület:
fotográfus
hirdetés

Ne félj tőlük!

Szerző:
Szűcs Anikó
| Még senki sem szólt hozzá. Legyél te az első!
Cimkék:
Szalay Kriszta,
fogyatékkal élők,
down-szindróma,
És a nyolcadik napon

Szalay Kriszta színművésznő jó ideje elhivatottan tevékenykedik a fogyatékkal élők elfogadtatásáért. 2004-ben És a nyolcadik napon címmel színdarabot írt egy Down-szindrómás gyermeket nevelő család életéről. Ezután közel négy évig keresett támogatókat, hogy a drámából tévéfilm készülhessen. Most pedig azért küzd, hogy filmje bekerüljön az iskolai tananyagba.

Bár a film ötlete már a darab 2005-ös bemutatója után megfogalmazódott Krisztában, a képernyős premierre idén májusig várnia kellett: mostanra sikerült ugyanis támogatókat találnia nemes elképzeléséhez. A produkció így is meglehetősen kis költségvetéssel készült, a végeredményt illetően pedig a színművésznő egyik szeme sír, a másik nevet.

Fotó: archív
A bemutató idején: Szalay Kriszta a filmben szereplő gyerekekkel 

- Szerettem volna egy művészileg dokumentaristább filmet készíteni - ismeri el. - Rengeteg ötlet maradt a tarsolyomban, amelyet a forgatási idő szorítása és a pénzhiány miatt nem sikerült megvalósítani. Leginkább amiatt vagyok csalódott, hogy a filmben nem jön vissza az a finom humor és könnyedség, amely a színházi darabot jellemzi. Ám ha nem is olyan a film, mint amilyenről álmodtam, a lényeg, hogy elkészült, és a televízió bemutatta.

Zárt kapuk előtt
A színházon keresztül ugyanis nem lehet mindenkihez eljutni. Ebből indult ki annak idején Kriszta is.
- Másrészt a darab játszása során azt tapasztaltam: az emberek félnek bejönni egy ilyen témájú előadásra - meséli. - Ha mégis bejönnek, akkor szorongva ülnek a nézőtéren. Ezért gondoltam, hogy ennek a filmnek el kell készülnie. Hogy eljusson mindenkinek az otthonába - magyarázza. Majd azt is elárulja: legnagyobb vágya, hogy a film bekerüljön az ország összes iskolájába. Ám ez ügyben, mint mondja, az illetékeseknél egyelőre zárt kapukra talál.
- Az Oktatási Minisztérium azt ajánlotta, tegyem fel a filmet egy honlapra, ahonnan bárki letöltheti - folytatja. - Igen ám, de a jogok még a Magyar Televízióhoz tartoznak, ráadásul a letöltéssel sokkal kevesebb emberhez jutna el az információ, mint ahányhoz eredetileg terveztem. Sokkal inkább azt szeretném, ha a minisztérium abban támogatna, hogy a film kerüljön be a tananyagba. De erre vonatkozóan egyelőre nem kaptam tőlük semmilyen segítséget - nehezményezi a színművésznő. - Mindenképpen azt gondolom, ez a film egyfajta csatorna lehet a sérült gyerekek szülei számára. Hiszen a történet róluk szól. Pontosabban arról a 600 000 fogyatékossággal élő emberről és a családjaikról, akik ma Magyarországon élnek. Vagyis a téma 2-3 millió embert érint.

 Örömteli forgatás
 A színdarabbal ellentétben a tévéfilmben három különböző korú gyerek játssza a cseperedő főhőst. A hatéves Titi szerepében G. Bíró Balázs remekel.
- Úgy voltam vele, ha Bazsit nem viseli meg a forgatás, és meg tudja oldani a rá bízott feladatokat, miért ne szolgálnánk egy jó ügyet? - árulja el a kisfiú édesanyja, Szűcs Anita, miért mondtak örömmel igent Kriszta felkérésére. - A forgatás megkezdése előtt a stáb érezhetően tartott attól, vajon milyen lesz downos gyerekekkel filmezni: mennyire lesznek a srácok együttműködőek? Ám az első nap után beigazolódott: a filmesek felesleges aggódtak, mert a fiúk igazán könnyedén vették az akadályokat. Az egész forgatás fantasztikus hangulatban telt. Bazsi például pillanatok alatt összebarátkozott a stábtagokkal. Második nap azzal indított, hogy reggel megkérdezte a világosítótól: „Jól aludtál?" De olyan is előfordult, hogy a fiam rendre és csendre intette a szerepe szerint állandóan zsörtölődő nagymamát, pontosabban a nagyit alakító Martin Mártát.
 
Fotó: archív
Bazsi nagyon gyorsan feloldódott a szokatlan helyzetben

 Apával együtt
A filmmel kapcsolatos sikerélmények közül Kriszta elsőként azt a közel kilencven hozzászólásból kerekedett internetes beszélgetést említi, amelybe downos szülők is szép számmal bekapcsolódtak - és válaszoltak készségesen a felmerült kérdésekre.
- Tapasztalataim szerint a szülők közül általában az apukák dolgozzák fel nehezebben, hogy van egy sérült gyermekük - állítja. - Nem egy házasságot láttam emiatt felbomlani. Hozzáteszem, ha a társadalom nyitottabb, elfogadóbb lenne, és a férfiakat nem frusztrálná az a fajta megfelelési kényszer, miszerint minden esetben szép, okos, tanult gyereket kell felmutatniuk, a szóban forgó apák közül valószínűleg kevesebben hagynák el a családjukat. A probléma ellensúlyozására találtuk ki azt, hogy a filmben a downos apróságok apukájukkal együtt vegyenek részt a fejlesztő foglalkozásokon - mosolyodik el. - A filmmel szeretnék segítséget nyújtani és erőt adni az érintett családoknak. A cél az, hogy ne szégyenkezzenek, szorongjanak a problémájuk miatt, és ami a legfontosabb, merjenek beszélni erről a témáról. Mi pedig, akik a másik oldalon állunk, ne féljünk a fogyatékos gyerekektől. Hiszen annyi mindent tanulhatunk ezektől az őszinte, melegszívű kis emberektől!

Lapozz tovább

hirdetés

friss hírek