Olyan családban nőttem fel, ahol nem múlt el nap közös mesélés-verselés nélkül. Édesanyám gyakran olvasott Kormos István, Bálint Ágnes, Jékely Zoltán, Gazdag Erzsi, Weöres Sándor köteteiből, és persze bohóckodós-összebújós saját meséket is alkottunk. Némelyiket aztán sokáig tovább variáltuk kedvünk vagy az aktuális megoldandó problémák szerint. Jutott még ezekből a kislányomnak is.

Édesapám gyakran vitt kirándulni, élénken emlékszem az órákig tartó utazás-gyaloglás közben elmondott varázslatos történeteire. Például a kacsafejű gyerekről, aki egy kastélyban élt, távol az emberektől... A mai napig féltett kincsként őrzöm nekem készített, 10-12 oldalas mesekönyveit. Az egyik történetben fekete-fehér fotókon én vagyok az állatokat gyógyító kis doktornő.
Élményekben gazdag gyerekkorom bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy később én is hasonló élményeket akarjak nyújtani a kicsiknek, először óvónőként, később anyaként és íróként egyaránt.

Milyen könyvet válasszunk?

Bizonyított tény, hogy a mesék - különösen a népmesék - nagyban hozzájárulnak az egészséges személyiségfejlődéshez. A gyerek azonosul a főszereplővel, így átélhet megannyi katartikus élményt: borzongást és boldogságot, feszültséget és megnyugvást. Fejlődik a szókincse, gazdagodik a fantáziája, problémamegoldó képessége.
A mesélést már egészen kicsi korban elkezdhetjük. Legjobbak erre a célra a nagy, egyszerű, színes ábrákkal illusztrált képeskönyvek (például a Kukucs! Ki bújt el?, vagy a Manó Könyvek sorozat, valamint Bartos Erika: Nyaral a baba, Utazik a baba című kötete.).
Két-három éves kor körül a gyerekek nagyon élvezik és meg is tanulják a rövid, dallamos mondókákat, versikéket, maguk is kitalálnak ilyesmiket. A leporellók (széthajtogatható könyvek) között biztosan találunk kedvünkre valókat, máskor pedig remek kerítést készíthetünk belőlük a szőnyegen... A mesekönyvek közül mindenképpen olyat válasszunk, amelyikben sok a kép és kevés a szöveg. Ezeket a történeteket persze a kicsi érdeklődésének megfelelően továbbfejleszthetjük. A kislányom kedvencei kétéves kora körül az ún. ablakos sorozatok voltak, vagyis amikor a füleket kihajtva mindig akadt újabb és újabb felfedeznivaló. Ilyen például az Alexről, a kisegérről szóló sorozat. A könyv egy kisebb táskába is belefér, jól jöhet, ha várakozni kell valahol. Jó néhány szépen illusztrált, ennek a korosztálynak szóló kiadványt találhatunk a könyvesboltban állatokról, faluról, városról.

A népmese szerepét szeretném ismét hangsúlyozni, hiszen ezekben a történetekben tökéletesen együtt van mindaz, ami hozzájárulhat az egészséges személyiségfejlődéshez. Ilyen klasszikus a kis- és középsőcsoportos korosztály számára például A kiskakas gyémánt félkrajcárja vagy A kismalac és a farkasok. A 3-4 éves gyerekek kedvelik a láncmeséket (például a Kóró és a kismadár, A nyulacska harangocskája), ezekkel leginkább gyűjteményes kötetekben (Icinke-picinke, A három pillangó) találkozhatunk.

És a klasszikusok

Ajánlom ezenkívül Csukás István történeteit, a Mirr-Murr, a kandúrt és Süsü, a sárkány kalandjait, Kormos István A Pincérfrakk utcai cicák, Lázár Ervin A Négyszögletű Kerek Erdő, Janikovszky Éva Már óvodás vagyok című könyvét, Bálint Ágnes Mazsola-, Paulette Bourgeais Franklin-sorozatát, vagy a Zdenek Miler illusztrálta Kisvakond-történeteket. A 4-5 éves gyerekeknek már nyugodtan elővehetjük Benedek Elek népmeséit, Zelk Zoltán, Móra Ferenc vagy akár a Grimm fívérek írásait is.

A korábban említett A három pillangó című kötetben mindannyiuktól találunk mesét, ráadásul korosztályonkénti lebontásban. Ezen felül különböző nemzetiségű népek meséi közül is válogathatunk. Én gyakran vásárolok a bolhapiacon, ott akár 100-200 forintért is hozzá lehet jutni remek könyvekhez.
Szepes Mária, akit - ezoterikus életműve mellett - a mai gyerekek szülei, nagyszülei a Pöttyös Panni-sorozat írójaként ismerhetnek, három hónappal a 100. születésnapja előtt halt meg. Imádta a meséket, együtt lélegzett a szereplőivel. Csodás emlék számomra a vele töltött utolsó karácsony, az a délután, amikor elvihettem neki azt az általam szerkesztett kötetet, amelyhez ő is írt egy mesét. Már nem látott jól, kérte, olvassam fel az enyéimet, majd az övét is.
Kívánom mindenkinek, hogy hozzá hasonlóan legalább 99 éves koráig szeresse a meséket!

Ha kérdésed van a témában, tedd fel a cikk szerzőjének, Ákossy Eszternek!