Hutvágner Zsófia, a Veres Péter Gimnázium végzős tanulója 15 évesen került kapcsolatba a hazánkban is működő nemzetközi diákcsere-szervezettel, az AFS-szel (www.afs.hu). A szervezet munkáját ma már önkéntesként is segítő Zsófi tavaly augusztusban - szüleivel egyetértésben - egy évre befogadott egy vele egyidős török lányt, Merve Ateşlit.

Egy világszervezetbe csöppenve

- A nővérem barátnője már tízéves korom óta unszolt, hogy vegyek részt az AFS diákcsereprogramjában, bár csak 14 és 18 éves kor között lehet jelentkezni - meséli Zsófi. - Tizenegyedikes voltam, amikor Belgium francia nyelvű területére kerültem. Igaz, én csak három hónapig éltem kint, de nagyon jól megtanultam franciául, és az ottani befogadó családdal is igazi baráti kapcsolatot ápolok a mai napig.

Zsófi belga barátaival

Merve pedig édesapja egyik ismerősétől hallott a szervezetről, aki az AFS cserediákjaként rengeteget mesélt az élményeiről. Édesapja biztatta a lányt, utazzon el, ismerje meg a világot.
- Finnországba szerettem volna menni, de miután elfogadták a jelentkezésemet, Magyarország, Finnország, Csehország, Portugália közül választhattam. Végül azért jelöltem meg Magyarországot, mert nekünk közös volt a történelmünk. Látni akartam, most hogyan élnek, mit csinálnak itt az emberek - meséli Merve, akivel hol angolul, hol magyarul beszélgetünk.

Jelentkezési procedúra

Merve 2008 szeptemberében sikeresen megírta a programban való részvételhez szükséges honismereti írásbeli tesztet, így mehetett szóbeli meghallgatásra, amelyen az AFS önkéntesei igyekeztek minél jobban megismerni őt. Miután megfelelt, kiválasztották cserediáknak, aztán családlátogatás következett, amikor az önkéntesek többek közt azt is felmérték, Merve milyen típusú családhoz szeretne kerülni. Így állították össze 30-40 oldalas jellemzését.
- 2009 augusztusának elején, hosszú várakozás után kaptam egy e-mailt Zsófitól, aki megírta, hogy ő lesz a befogadó testvérem – mondja Merve.
- A magyar diákok számára a szelekciós folyamat két lépcsőből áll - veszi át a szót Zsófi -, ezeket orientációknak nevezzük. Az első orientáció az igazi kiválasztás, amely november végén, decemberben, illetve február végén és márciusban zajlik. A válogatás játékos feladatokkal, de nagyon komolyan folyik, hiszen ha mi kiutazunk külföldre, Magyarországot képviseljük, valamint interkulturális tanulásban veszünk részt. Megismerünk egy másik kultúrát, megtanuljuk elfogadni, befogadni azt úgy, hogy közben a saját identitásunkat sem veszítjük el.

Merve a Hutvágner családdal töltötte a karácsonyt

Zsófi hozzáteszi még, hogy az AFS önkéntesei valóban nem kapnak fizetést a munkájukért, hiszen a szervezet nem profitorientált. A családok ingyenes ellátást biztosítanak a diákoknak a kinntartózkodás idejére.
- Ami drága, az a repülőjegy: nyitott végű repülőjegyet kell vennünk, mert ha megszegjük az AFS 10 alapszabályának egyikét, azonnal hazaküldhetnek bennünket. A szabályokhoz tartozik, hogy kötelező iskolába járni, nem lehet alkoholt fogyasztani, csak a befogadó család szabályai szerint, drogozni semmilyen formában nem lehet, és motorral felszerelt járművet sem szabad vezetni.

A török lány fogadása

- Augusztus 10-én hívtak az AFS-ből, hogy ha módunkban áll, szállásoljunk el egy diákot. Négy fiatal jellemzését kaptuk meg, anyukámmal megvitathattuk, kit fogadjunk be, ki illik bele a családunk életébe. Így esett a választásunk Mervére. Bár tisztában voltunk vele, hogy muszlim, vagyis sertéshúst nem eszik, anyukám közölte, sebaj, van a közelben élelmiszerbolt, majd veszünk pulykapárizsit.
Merve augusztus 21-én érkezett meg a többi cserediákkal, ezután részt vett egy, a magyar kultúrába bevezető háromnapos orientáción. Eleinte nehezen kommunikált befogadó családjával, mert Zsófi szülei nem beszéltek angolul, így lányuk vállalta a tolmács szerepét.