Talán a legnehezebb feladat szülőnek lenni. Óvni, tanítani, majd elengedni egy gyermeket, hogy aztán a saját harmonikus életét élhesse. Az elszakadás pedig sohasem lehet fájdalommentes. Az emberi élet pedig másból sem áll, mint kötődések és elválások sorozatából. Mindez szükséges ahhoz, hogy önmagunk lehessünk, ne essünk rabjául semmiféle kínos kötöttségnek.

A szimbiózistól az önállóság felé

Az említett szimbiózis nem szűnik meg a születéssel, a csecsemő életének első 6 hónapjában édesanyjával teljes, harmonikus egységet képez, nem képes megkülönböztetni magát tőle. Kb. féléves kortól kezdődik a szeparáció időszaka, amikor a gyermek már önálló alanyként tekint önmagára. Minél korábban szakítanak el egy gyermeket az édesanyjától, annak annál súlyosabb következményei lehetnek. Ha egy babát 3-8 hónapos korában több mint 5 hónapra elválasztanak az anyjától, a következmények visszafordíthatatlanok. (Mára szerencsére már tudják a szakemberek, hogy a beteg csecsemőt a kórházi kezelés alatt sem szabad elszakítani az édesanyjától.)

Az apa szerepe az elszakadásban

A baba-mama egységének megbomlásához szükséges egy harmadik szereplő, és ez általában nem más, mint az apa.

Fontos, hogy az apa a baba születésétől jelen legyen a családban

Az ő feladata, mely elengedhetetlen az egészséges személyiségfejlődéshez, hogy a baba számára a különbözőség fogalmát testesítse meg. Ez segíti majd a leválást és nyitást a világ felé. Lényeges, hogy az apa a baba születésétől fogva jelen legyen a családban, a baba érzékelhesse, hogy az ő érkezése előtt is létezett, és fontos volt édesanyja számára, tehát a mama nem csak őt szereti egyedül. Ha pedig valamilyen oknál fogva nincs jelen az apa (meghalt vagy az anya egyedül neveli a gyermeket), akkor is szükséges annak a bizonyos harmadiknak a jelenléte (egy új társé, baráté, családtagé), mert csak így lehet egészséges később az anya-gyermek kapcsolat.

Iskolafóbia és halálfélelem

A komolyan veendő tünetek közé tartozik az iskolafóbia, amely rendszerint akkor jelenik meg, amikor a gyerek első osztályba vagy felső tagozatba kerül. Általában az előbbit az anyától való elválás miatti szorongás következményének tartják. Marcel Rufo gyermekpszichiáter praxisában azt is észrevette, hogy az iskolafóbia tüneteit olyan gyerekek produkálták, akik elvesztették hozzátartozójukat - vagyis náluk a halál miatti szorongás váltotta ki az iskolától való félelmet.

A serdülőkor küszöbén újra felerősödik a halál gondolata, a gyermek ilyenkor azért nem akar iskolába menni, mert akkor el kell válnia a szüleitől - akik akár meg is halhatnak, míg nincs velük. Rufo szerint a legjobb gyakorlati megoldás ilyenkor, ha a gyermek magántanuló lesz, vagyis nem kényszerítik iskolába járásra, emellett a pszichoterápia is segít.
A gyermekpszichiáter érdekes következtetése: manapság azért gyakori probléma az iskolafóbia, mert a szülők túl jók. Mindent meg akarnak adni gyermeküknek, így az nem akar leválni -az odaadó szülőt nehezebb elhagyni. Ma tehát a serdülőknek ezzel a nehézséggel is szembe kell nézniük.

A lázadás az érés jele

És hogy milyen útravalóval érdemes hozzáfogni a gyermekneveléshez? Marcel Rufo könyvének bevezetőjében tökéletesen megfogalmazza a lényeget:

"A szülők feladata, hogy méltányolják csemetéjük önállósodásra való törekvésének legapróbb csíráját is, de nem kell elébe menniük. Nagy figyelmet és szeretetet kell tanúsítaniuk iránta, s el kell fogadniuk, hogy a gyermek nem az ő tulajdonuk; az ő feladatuk a támogatás és a biztos háttér kialakítása, ahonnan majd felröpülhet. A gyermek nem azért ellenkezik, lázad, vitatkozik, provokál, mert nem szeret minket - mindez a fejlődés része, az érés jele. (...) Tragédia, ha ezt valaki nem hallja meg, vagy megpróbálja elfojtani. (...) Ha azt akarjuk, hogy a kapcsolat erős maradjon, nem szabad megfeszítenünk a pórázt. A szeretet nem akadályozza, hanem segíti az önállóságot. Gyermekünket akkor szeretjük igazán, ha segítünk neki, hogy elszakadhasson tőlünk, hogy önmaga lehessen, hogy önállóan legyen képes cselekedni és gondolkodni. Az önállóság pedig az egyén szabadságának alapfeltétele. Létezik-e szebb szülői feladat, mint ennek biztosítása?"

(Forrás: Marcel Rufo: Engedj el! Leválás, önállóság, szabadság - fordította: Morvay Zsuzsa -; Park Könyvkiadó)

A téma kapcsán felmerülő kérdéseiddel fordulj szakértőinkhez: Kis Melinda szülésfelkészítő védőnőhöz vagy Révész Renáta Liliána pszichológushoz!