Az ujjszopás természetes reakció, sok baba már magzatkorban elkezdi. Tehát nem kell megijedni, ha a néhány hetes baba is így tesz, ez még nem jelent rossz szokást. Vannak erősebb szopási ösztönnel született gyerekek, akik szinte egész nap mást se csinálnának, ők hamar megtalálják az ujjukat. A kevésbé ügyeseknek cumival lehet segíteni - ilyenkor még nincs szem-kéz koordináció, sőt annak sincs tudatában a csecsemő, hogy a saját kezét szopja.

Forrás: Fotolia

A legjobb megoldás, ha igény szerint jut anyatejhez a kicsi, így kielégíti ezt a fajta ösztönt. Ám azoknál a babáknál, akik nonstop vágynak rá, ez különösen megterhelő lehet az anyukának, ilyenkor jön az ujjszopás vagy a cumi.

Mindkettő a megnyugtatás eszköze a baba számára. Természetes ösztön: ha álmos, jön a foga, fáj a hasa, rossz a kedve stb., akkor szopni akar. Bizonyos nomád törzsekben akár 5 percenként is szophat a baba, de ez ott nem gond, hiszen hordozókendőben viszik mindenhová. Azonban a mi kultúránkban nem ez a megszokott, az anyákra sok feladat hárul, marad hát a „pótcici", vagyis a kicsi ujja vagy a játszócumi.

 

Így kellene leszoknia

Teljesen normális, ha egy gyerek - korlátozott mértékben - 6 éves koráig cumizik vagy az ujját szopja elalváskor, amennyiben az nappal egyébként nem jut az eszébe. A legtöbbször a csecsemőkori ujjszopást, cumizást magától elhagyja a kicsi 3-4 éves korára, de legkésőbb 6 évesen. Ha nappal nem kap cumit, nem azzal a szájában játszik, csupán elalváshoz használja, egyszer csak már nem kéri többé. Fontos, hogy az anyuka ne dugja a szájába minden elalváskor, várja meg, amíg a gyerek kéri, így a kicsi maga dönthet úgy, hogy már nem kéri többé.
Az ujjszopásnál még egyszerűbb a helyzet: ha már sokat játszik a baba, eszébe sem jut játék közben szopni az ujját, hiszen úgy nem tud játszani.

Mikor fordul rossz irányba?

1. Feszültségek a családban
Haláleset, költözés, a kicsi számára feldolgozhatatlan helyzetek (verekedés, sok hangos vita, titkolt feszültség, pl. amikor a gyerek miatt a szülők titokban veszekednek) előidézhetik.

2. Testvér érkezik
Még akkor is feszültséget okoz, ha látszólag minden rendben van, a gyerek nem bántja, szeretgeti, segíti kistestvérét.

3. Óvodai, bölcsődei feszültségek
Szorong, mert sok a gyerek, rá kevesebb figyelem jut az oviban, ezért így nyugtatja magát.

4. Nevelési problémák
A túl szigorú nevelés, amikor mindent tilos, szintén előidézheti. Emellett, ha a kicsi nem tudja feldolgozni azt a korszakot, amikor egyszer csak a „mindent lehet" helyett korlátok lépnek az életébe (1 éves kora körül). A gyerek ilyenkor játék helyett, pótcselekvésként kezd cumizni, így nyugtatja magát.

5. Ezt tanulta
Ha hisztikor mindig cumit kapott, hogy megnyugodjon, azzal azt tanulta meg, hogy ez a megnyugvás eszköze és később is ezzel nyugtatja magát.

Ezek csak a kiváltó okok, amelyek felerősítették a szokást, lehet, hogy már régen elmúlt maga a probléma. Amit tenni lehet: kiegyensúlyozott környezetet biztosítani a kicsinek, foglalkozni vele, így őszintén megoszthatja érzelmeit, bánatait, szorongásait, és meg lehet teremteni a megfelelő helyzetet a leszokáshoz.

Tippek a leszoktatáshoz

Mit tud az ujját szopó, cumizó gyerek? Talált egy módszert, amellyel meg tudja magát nyugtatni, el tudja lazítani, és ehhez ragaszkodik. A megoldás tehát az, ha olyan módszert keresünk, amellyel ugyanezt el tudja érni, de másképpen, elfogadottabb és kevésbé fogkárosító módon.

- Például kiválaszthat egy alvós állatot, ami ezentúl vigyáz az álmára.
- Ki kell alakítani az alvás előtti rutint, amelynek a végén a kicsi teljesen ellazul, és el tud aludni.
- Nappal a figyelme lekötésével, sok közös programmal érhető el, hogy ne jusson eszébe unalmában szopni az ujját vagy cumizni.
- Ha látjuk, hogy így nyugtatja magát nappal, bevonjuk valamilyen közös feladatba, eltereljük a figyelmét, vagy odaadjuk neki az alvós állatkát, hogy az egyik szokás kiváltsa a másikat.
- Megszüntetjük azokat a tényezőket, amelyek a rossz szokást kiválthatták, és a szülőn múlnak. Olyan ésszerű határokat szabunk, amelyeknek a kicsi meg tud felelni, nincsenek túl nagy elvárásaink vele szemben. Nem terheljük különórákkal, rengeteg programmal, ami miatt szinte soha nem tud otthon szabadon játszani. Az érzékenyebb gyerekeket az is lebénítja, ha megemeljük a hangunkat.

Ha kérdésed van a téma kapcsán, fordulj Vida Ágihoz a Kismamablog.hu-n!